Beszélgetés Emilyvel a keresztelésről

Szeretek festeni, rajzolni, sütit sütni, kézműveskedni, valamint táncolni és énekelni a testvéreimmel. Szeretek a nagypapám birtokára is elmenni, hogy ott lovagoljak.

Az otthoni est során a szüleim tanítottak engem a hitről, a bűnbánatról, a keresztelésről és a Szentlélek ajándékáról. Úgy is készültem, hogy olvastam a szentírásokat, imádkoztam és rövidfilmeket néztem Jézus Krisztusról. Különösen tetszik nekem az a film, amikor a Szabadító megkeresztelkedik a Jordán folyóban. Szeretem azt a részt, amikor megjelenik a Szentlelket jelképező fehér galamb.

Édesapámmal azt is gyakoroltuk, hogyan állunk majd a medencében. Féltem a víz alá merülni, de édesapám megtanította nekem, hogy hajlítsam be a térdemet, fogjam be az orromat, csukjam be a szememet, és óvatosan dőljek hátra a karjába. Sokat gyakoroltuk ezt, és a keresztelőm napján nagyon könnyen meg tudtam csinálni.

Feledhetetlen nap volt a számomra. A családom tagjai közül némelyek beszédet vagy imát mondtak, illetve tanúként álltak. Az elemis zongoristánk segítségével elénekeltem az Amikor megkeresztelkedek című éneket is. Miután megkeresztelkedtem, nagyon közel éreztem magamhoz Mennyei Atyámat és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Sírtam örömömben.

Azért is különleges volt, mert az az ötletem támadt, hogy hívjam meg néhány olyan barátomat és családtagomat, akik nem tagjai az egyháznak, hogy jöjjenek el a keresztelőmre, és ők beleegyeztek, hogy eljönnek. Az egyik barátom, aki eljött, még mindig eljár a szüleivel egyházi programokra.

Igyekszem emlékezni a szövetségeimre azáltal, hogy elmegyek istentiszteletre, veszek az úrvacsorából, és emlékezem a Szabadítóra. Az a tudat, hogy Ő az életét adta értem, hálával tölt el. Továbbá naponta imádkozom, olvasom a szentírásokat, szolgálok másokat, és igyekszem jó ember lenni.

Barátaim! Ti, akik hamarosan megkeresztelkedtek, remélem, hogy közelebb tudtok kerülni Mennyei Atyához, és érzitek az Ő tökéletes szeretetét!