Békesség az imában

„Magasabbra, Apa!” – visította Mary.

Apa nevetett, és még egyszer erősen meglökte a hintát. A hinta egy nagy faághoz volt erősítve, mely belógott a nagy folyó, a Mississippi fölé. Mary nagyon szerette a szellőt az arcán, és a remegést a gyomrában, amint kilendült a víz fölé és vissza.

„Most én jövök!” – mondta Elizabeth.

Mary leugrott a hintáról, hogy a húga is sorra kerülhessen.

Mary családja Nauvooban élt. A szülei pár évvel korábban csatlakoztak az egyházhoz, és mindenüket eladták, hogy odaköltözzenek és a többi szenthez csatlakozzanak.

Nauvoo rendkívül nyüzsgő hely volt. Mindennap új emberek érkeztek. Egy új város felépítése kemény munkát igényelt, és még a gyermekek is besegítettek. Mary a segítségnyújtástól felnőttnek és fontosnak érezte magát. Néha azzal segített, hogy kivitte az ebédet Apának, aki az új templomon dolgozott.

Vasárnap Mary felvette a legszebb ruháját, és segített a testvéreinek felkészülni az istentiszteletre. Mindenki összegyűlt a fák alatt, hogy meghallgassa Joseph Smith próféta tanítását Jézus Krisztusról. Mary szeretett arról tanulni, hogy egy nap majd ismét Mennyei Atyával élhetnek. A Próféta olyan sok csodálatos dolgot látott és hallott!

Voltak viszont, akik nem szerették a Prófétát. Mary hallott pár történetet olyanokról, akik bántani akarták őt.

Egy nyári estén Mary segített Anyának elpakolni vacsora után. Aztán hazaért Apa. A szemei könnyesek voltak.

„Mi történt?” – kérdezte Anya.

„Joseph prófétát megölték” – mondta Apa.

Anya is sírni kezdett. „Hogyan lesz meg nélküle az egyház?” – kérdezte.

Maryt szomorúság és félelem töltötte el. Tudta, hogy a Próféta Isten választott szolgája. Hogy hagyhatta Mennyei Atya, hogy ez megtörténjen?

Sírni kezdett, és kiszaladt a házból a kertbe. Miután letérdelt néhány bokor mellé, Mary elkezdett imádkozni. „Ó, Mennyei Atyám, mihez kezdünk most? A prófétánkat megölték.” Könnyek gördültek végig az arcán.

Ekkor Mary egy gyengéd hangot hallott az elméjében. Támasztok egy másik prófétát, hogy vezesse a népemet.

Békés, boldog érzés töltötte el a szívét. Letörölte a könnyeit, és amilyen gyorsan csak tudott, visszaszaladt a házba.

„Anya! Apa! – kiáltotta Mary. – Imádkoztam, és választ kaptam Mennyei Atyától.” Beszélt nekik a hangról és a békés érzésről, mely eltöltötte.

Anya és Apa megölelték, és Mary tudta, hogy minden rendben lesz. Még mindig szomorú volt, és tudta, hogy nehéz idők várnak rájuk. Mennyei Atya azonban továbbra is vezetni és segíteni fogja őket.

Illusztrálta: Kristin Sorra