Szorult helyzet a rajzórán

„Kezdődik a rajzóra!” – mondta Niki néni. Egy nagy dobozt hozott az osztályterem elejébe. A dobozból festékes tubusok és ecsetek lógtak ki.

Ádám elmosolyodott. Imádta a rajzórát! Mindig csoportokban dolgoztak a feladataikon. Lehet, hogy ezúttal az egyik barátjával kerül egy csoportba.

Niki néni az első asztalra mutatott. „Az egyes csoportban lesz Erik, Isti, Meli és Ádám.

Ádám felállt és odaült az asztalhoz. Senkit nem ismert ebben a csoportban. De könnyen barátkozott. Lehet, hogy új barátokat szerez!

Miután mindenki megtalálta a csoportját, Niki néni elkezdte kiosztani az eszközöket. „Az a feladatotok, hogy e tárgyak segítségével alkossatok valamit” – mondta.

Mindegyik asztalra három poharat tett. Ádám előrehajolt, hogy belekukkantson a poharaikba. Az egyik pohárban dióhéjak voltak, a másikban fapálcák, az utolsóban pedig színes gyöngyök.

Ádám elfintorodott. Nem tudta, mit alkossanak ezekből a dolgokból.

„Csak egy alkotásra van időtök – mondta Niki néni. – Ezért közösen dolgozva döntsétek el, hogy mit fogtok készíteni.”

Hangos csevegés töltötte be a termet, miközben a csoportok elkezdték megtervezni az alkotásukat.

„Mit készítsünk?” – kérdezte Ádám a csoportjától.

Meli a fapálcákra mutatott. „Mindenképpen egy fát. Fapálcákból lehetne a törzs és az ágak, és dióhéjból a levelek.”

„És mire használnák a gyöngyöket?” – kérdezte Erik.

„Van köztük zöld gyöngy is – vetette közbe Ádám. – Talán lehetnének belőlük levelek.”

Isti megrázta a fejét. „Nem, inkább készítsünk egy házat! Dióhéjból lesz a tető, fapálcákból a falak, és gyöngyökből az ablakok.” Fogott pár dióhéjat és fapálcát, hogy megmutassa nekik.

Meli gyorsan elvette az utolsó poharat az asztalról, mielőtt Isti kivehetett volna belőle pár gyöngyöt. „De én fát akarok készíteni!”

„Én viszont házat!” Isti megpróbálta visszaszerezni a poharat Melitől.

Ádám ránézett az új barátaira. Nem akarta, hogy vitatkozzanak, viszont csak egy alkotást volt szabad készíteniük. Nem tudtak fát is és házat is készíteni.

Ekkor Ádámnak támadt egy ötlete. Talán van rá mód, hogy mindkettőt elkészítsék. „Mi lenne, ha egy fán lévő házat készítenénk?”

Meli és Isti abbahagyták a veszekedést a gyöngyös pohár miatt, és Ádámra néztek.

„Egy bunkert?” – kérdezte Meli.

„Igen!”

Meli visszarakta a poharat az asztalra. „Oké!”

Isti is bólogatott: – „Csináljunk azt!”

Ádám papírt és ragasztót vett ki a rajzdobozból. Erik kiválasztotta a festékszíneket. Aztán nekiláttak a faházuknak. Eleinte Meli és Isti csak azokon a részeken dolgoztak, amelyeket ők találtak ki. De hamarosan mindannyian együtt dolgoztak és nevettek, amikor összefestékezték az ujjaikat.

A fapálcáikból, dióhéjaikból és gyöngyeikből hamarosan egy magas és színes faház lett. Ádám egy dióhéjat rakott a tetőre.

„Nem is tudtam, hogy ilyen jó móka faházat készíteni” – mondta Isti, és egy újabb gyöngyöt ragasztott a fára.

„Igen, ez nagyszerű ötlet volt!” – értett vele egyet Meli.

Ádám elmosolyodott. Klassz volt együtt dolgozni. Remélte, hogy a legközelebbi rajzórán is az új barátaival dolgozhat majd együtt.

PDF megnyitása

Illusztrálta: Corey Egbert