Maja napfényes szentírása

Maja a házuk lépcsőjén ült, állát a kezén pihentetve. A nap fénylő, meleg sugarakban ragyogott a magas fákon keresztül. A levegőt friss fenyőtüskék illata járta át.

Mami kijött a házból, és leült Maja mellé. „Min töprengsz?”

„Meg kell osztanom az Elemiben a kedvenc szentírásomat – felelte Maja. – De nekem nincs kedvencem. És nem tudom, melyiket válasszam.”

Anya bólintott. „Nehéz kiválasztani egy kedvenc szentírást.” Elmélázva ránézett a fákra, aztán felállt. „Van egy ötletem!”

Mami visszament a házba. A szentírásaival a kezében jött vissza. „Kezdjük egy történettel. Melyik a kedvenc szentírástörténeted?”

Maja elgondolkodott. „Szeretem azt, amikor Jézus ellátogatott a nefitákhoz.”

Mami átlapozott jó néhány oldalt a Mormon könyvében. „Ez a történet a 3 Nefiben kezdődik – mondta, az oldalra mutatva. – Felváltva olvassunk, és válasszuk ki, melyik versek tetszenek a legjobban!”

Maja bólintott, és hallgatta, ahogy Mami olvas. Arról olvasott, hogy Jézus Krisztus elhívta a tanítványait. Olvasott a béketeremtőkről és az imáról.

Aztán Maja következett. Az egyik vers végén megállt. Úgy érezte, mintha a nap olyan fényesen ragyogna, hogy betölti a szívét.

Felnézett Mamira. „Ez tetszik nekem.”

„Igen, nekem is. És mi az, ami tetszik benne?” – kérdezte Mami.

Maja vállat vont, miközben széles mosoly ült ki az arcára. „Jézusról szól, és boldognak érzem magam tőle.”

Mami visszamosolygott rá. „Ez egy remek módja egy kedvenc szentírás felismerésének. Szeretnéd ezt megosztani az Elemiben?”

Maja izgatottan bólintott. „Segítesz megtanulni?”

„Hát persze!” – felelte Anya.

Mami és Maja szavanként gyakoroltak. Gyakorlás közben a fákon csicseregtek a madarak, mintha ők is a verset tanulták volna.

Maja egész héten gyakorolta az új kedvenc szentírását. Vasárnap reggel egy kicsit izgult. Az istentiszteletre vezető hosszú autóúton többször felmondta a szentírását.

Az Elemiben csak néhány gyerek volt, de amikor Maja bement az osztályterembe, úgy érezte, mintha pillangók repkednének a hasában.

Amikor rákerült a sor, Maja felállt, és vett egy jó mély levegőt. „Íme, én vagyok a törvény és a világosság. Tekintsetek rám, és tartsatok ki mindvégig, és akkor élni fogtok; mert aki mindvégig kitart, annak örök életet fogok adni.”

Amikor Maja elmondta a szentírásverset, leült és elmosolyodott. Sikerült! Az izgalom lepkéi eltűntek, és visszatért a melengető, napsütéses érzés. Tudta, hogy a kedvenc szentírása mindig előhozza majd ezt az érzést, amikor csak szüksége van rá.

Illusztrálta: Chloe Dominique