A missziód befejezése

Már most készítsd fel magad arra, hogy a felmentésed után Jézus Krisztus tanítványaként, valamint Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hithű tagjaként éld tovább az életedet. Bár a missziód véget ér, továbbra is arra törekedsz majd, hogy betöltsd életed azon küldetését, hogy visszatérj Mennyei Atyához, és Vele élj.

A missziód végének a közeledtével a szolgálati misszionáriusi tanácsadóid segítségével készítsd el A saját tervem anyagát. Oszd meg a szolgálati misszionáriusi tanácsadóiddal. A missziód után ki lesz jelölve hozzád egy mentor, aki segíteni és támogatni tud téged a terv követésében.

Mivel a cövekelnököd általi felmentésedig misszionárius maradsz, az az elvárás feléd, hogy addig is tartsd magad az összes misszionáriusi mércéhez.

A missziód befejeztével továbbra is élj az evangélium szerint, és tartsd meg azokat az igazlelkű szokásokat, amelyek segítenek közel maradnod Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz. Használd a kifejlesztett tehetségeidet és képességeidet mások megerősítésére és Isten királyságának a felépítésére. Ügyelj rá, hogy:

• Megoszd másokkal a missziós élményedet.

• Kövesd A saját tervem céljait, és egész életedben tűzz ki további célokat.

• Mindennap imádkozz és tanulmányozd az evangéliumot.

• Látogasd és légy tevékeny az otthoni egyházközségedben vagy a fiatal egyedülálló felnőttek egyházközségében; kérj elhívást a püspöködtől.

• Keresd a templomi szolgálati lehetőségeket, ha van templom a közelben.

• Továbbra is keress lehetőségeket mások szolgálatára.

• Vegyél részt felsőfokú hitoktatáson vagy más hitoktatási órákon.

• Törekedj az iskolázottságra, a képzettségre, és keress munkalehetőségeket.

Élj úgy, hogy megtapasztald azt a fajta örömet, melyet a Mormon könyve említ, amikor az ifjabb Alma hosszú évek után ismét találkozik a misszionárius társaival:

„[A]mikor Alma útban volt Gedeon földjétől délre, Manti földje felé, íme, csodálkozására Móziás fiaival találkozott, akik útban voltak Zarahemla földje felé. […]

Alma rendkívül örült, hogy látja a testvéreit; és örömét még az is növelte, hogy még mindig testvérei voltak az Úrban; igen, és megerősödtek az igazság ismeretében, mert jó felfogású emberek voltak, és szorgalmasan kutatták a szentírásokat, hogy Isten szavát megismerjék.

De ez nem minden; sok imádkozásnak és böjtnek adták magukat, ezért rendelkeztek a prófétálás lelkével és a kinyilatkoztatás lelkével, és amikor tanítottak, akkor Istentől való hatalommal és felhatalmazással tanítottak” (Alma 17:1–3).