Máté 26; Márk 14; Lukács 22; János 18

Foglald össze az arról szóló beszámolót, hogy Jézus bevezette az úrvacsorát. Felhasználhatod a következőket: 49. fejezet: Az első úrvacsora. Történetek az Újszövetségből. 124–126., illetve az ide kapcsolódó rövidfilm az LDS.org honlapon. Lásd még a “Sacrament” [Úrvacsora] című rövidfilmet (LDS.org). Segíts a gyerekeknek megérteni, hogy az úrvacsora során Jézusra emlékezünk.

Kérdezd meg a gyerekektől, tudják-e, mit jelképez az úrvacsorai kenyér és víz. Mondd el, hogy ezek a jegyek segítenek arra emlékeznünk, hogy Jézus meghalt értünk, és feltámadt a halálból. Tegyél ki egy darab kenyeret és egy pohár vizet, miközben segítesz a gyerekeknek kívülről megtanulni ezt a kifejezést: „az én emlékezetemre” (Lukács 22:19).

Kérd meg a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket, és gondoljanak valakire, akit szeretnek. Kérd meg őket, hogy meséljenek róla. Ismét csukják be a szemüket, és gondoljanak a Szabadítóra, azután pedig mondjanak néhány dolgot, amit tudnak Róla. Biztasd őket arra, hogy minden héten gondoljanak Jézusra az úrvacsora során.

Kérd meg a gyerekeket, mutassák meg, mit tehetnek, hogy az úrvacsora alatt Jézusra emlékezzenek és áhítatosak legyenek.

Segíts a gyerekeknek elkészíteni az e heti tevékenységi oldalon lévő könyvecskét. Javasold nekik, hogy használják arra, hogy az úrvacsora idején segítsen nekik Jézusra gondolni.

Segíts a gyerekeknek átnézni néhány egyházi folyóiratot, hogy Jézust ábrázoló képeket találjanak, majd pedig készítsenek egy kollázst, amelyet az úrvacsora alatt nézegethetnek.

Kérd meg a gyerekeket, gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor szomorúak vagy megbántottak voltak. Ha helyénvaló, kérd meg néhányukat, hogy meséljenek róla. Mutasd meg a képet az e heti vázlatból a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványból. Mondd el, hogy Jézus – számunkra nem teljesen érthető módon – átérzett minden fájdalmat és szomorúságot, amelyet az emberek valaha is éreztek. Ez azt jelenti, hogy segíthet nekünk jobban lenni, amikor szomorúak, megbántottak vagy feldúltak vagyunk.

Énekeld el a gyerekekkel az Érzem, Jézus szeret című dalt (Gyermekek énekeskönyve, 42–43.). Kérd meg őket, mondják el, ők hogyan érezték már Jézus szeretetét.

Kérd meg a gyerekeket, hogy egymást váltva olvassák fel ezeket a verseket: Márk 14:22–24 (lásd még Joseph Smith fordítás, Márk 14:20–24 [a Kalauz a szentírásokhoz 234. oldalán]) és Tan és a szövetségek 20:75–79. Mely szavak és elgondolások hasonlóak a két szakaszban?

Kérdezd meg a gyerekektől, mit szoktak csinálni, ami segít nekik Jézusra emlékezni az úrvacsora alatt. Segíts nekik olyan szentírásokat vagy úrvacsorai himnusz-szövegeket találni, amelyeket az úrvacsora idején olvasgathatnak. Soroljátok fel ezeket egy kártyán, amelyet a gyerekek elővehetnek a következő úrvacsoravétel alkalmával. Közösen énekeljetek el néhányat e himnuszok közül (lásd Himnuszok, 104–119. sz.).

Írj fel a táblára kulcsfontosságú kifejezéseket az úrvacsorai imákból, és segíts a gyerekeknek kívülről megtanulni azokat. Mit jelentenek ezek a kifejezések? Miért vagyunk hálásak, hogy minden héten megújíthatjuk a keresztelési szövetségeinket?

Kérj fel egy áronipapság-viselőt, hogy meséljen a gyerekeknek az úrvacsora előkészítésével, megáldásával vagy kiosztásával kapcsolatos élményeiről. Mi segít neki, hogy felkészüljön erre? Milyen érzései vannak, miközben ezt teszi? Miként emlékezteti őt a Szabadítóra a kenyér és a víz?

Kérd meg a gyerekeket, akik már megkeresztelkedtek, hogy mondják el, mire emlékeznek a keresztelőjükről. Milyen érzéseik voltak? Milyen szövetségeket kötöttek? (Lásd Móziás 18:8–10.) Mondd el nekik, hogy minden héten, amikor veszünk az úrvacsorából, az olyan lehet, mintha újra megkeresztelkednénk: bocsánatot nyerhetünk a bűneinkre, és megújítjuk a szövetségeinket.

Kérd meg a gyerekeket, hogy olvassák el a Máté 26:36–42-t, olyan szavakat vagy kifejezéseket keresve, amelyek leírják, mit érzett Jézus a Gecsemánéban. Min ment keresztül Jézus, ami ezt az érzést váltotta ki belőle? Adj lehetőséget a gyerekeknek, hogy megosszák a Jézussal és az Ő értünk hozott áldozatával kapcsolatos érzéseiket.

Kérd meg a gyerekeket, meséljenek egy olyan alkalomról, amikor szomorúak voltak vagy fájdalmat éreztek. Kérdezd meg tőlük, ismernek-e valakit, aki már érezte ugyanezt. Mondd el, hogy a Gecsemánéban Jézus átérzett minden fájdalmat és szomorúságot, amelyet az emberek valaha is éreztek. Azért tette ezt, hogy vigaszt nyújthasson nekünk, amikor szükségünk van rá (lásd Alma 7:11–12).

Adj az egyik gyereknek egy olyan botot, amely hosszabb, mint az osztályterem ajtajának szélessége. Kérd meg, hogy vízszintesen tartva próbáljon meg kimenni az ajtón. Mondd el, hogy a bot a bűneinket jelképezi, amelyek megakadályoznak abban, hogy belépjünk Isten királyságába. Vedd el a botot annak szemléltetésére, hogy Jézus magára vette a bűneinket, hogy bocsánatot nyerhessünk, amikor bűnbánatot tartunk.

A gyerekekkel tanuljátok meg kívülről ezt a kifejezést: „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen” (Lukács 22:42), és beszéljétek meg, mit jelent. Mit tehetünk, hogy engedelmeskedjünk Mennyei Atyánk akaratának?

Segíts a gyerekeknek néhány olyan parancsolatot mondani, amelyet már betartottak. Kérdezd meg: Milyen áldásokat kaptatok amiatt, hogy engedelmeskedtetek a Mennyei Atyának még akkor is, amikor nehéz volt? Kérd meg őket, hogy osszák meg az élményeiket és a bizonyságukat.

Mondd el a gyerekeknek a Lukács 22:41–43 történetét (felhasználhatod esetleg a következőket is: 51. fejezet: Jézus szenvedése a Gecsemáné kertjében. Történetek az Újszövetségből. 129–132., illetve az ide kapcsolódó rövidfilm az LDS.org honlapon). Mondd el, hogy amikor Jézus imádkozott, Mennyei Atyánk egy angyalt küldött a megerősítésére. Kit küld Mennyei Atyánk, hogy megerősítsen bennünket?

Mutasd meg a Krisztust vigasztaló angyalt ábrázoló képet az e heti vázlatban a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványból, és mesélj egy olyan élményedről, amely során érezted, hogy a Mennyei Atya megerősít téged.