Költői alkotások olvasása az Ószövetségben

Először is, hasznos lehet, ha szem előtt tartod, hogy az ószövetségi héber költészet nem a ritmikára alapul, mint néhány más költői stílus. És bár a ritmus, a szójáték és a hangismétlés gyakori elemei az ősi héber költészetnek, ezek többnyire elvesznek a fordítás során. Azonban van egy jellemzője, amit megfigyelhetsz, ez pedig a gondolatok, elképzelések ismétlődése, melyet néha gondolatritmusnak is neveznek. Íme egy egyszerű példa Ésaiástól:

A Zsoltárok 29 számos párhuzamos sort tartalmaz, például:

És íme egy olyan példa, melyben érthetőbbé teszi a szentírásrészt az, hogy tudjuk, az első sor ritmizál a másodikkal:

Ezekben a példákban a költő egy elgondolást ismételt el apró különbségekkel. Ez a módszer kihangsúlyozza a megismételt elképzelést, és a különbségek felhasználásával teljesebben írja le vagy fejti ki azt.

Más esetekben két gondolatritmizáló mondat hasonló nyelvezetet használ ellentétes elképzelések közlésére, mint ebben a példában:

Az effajta a gondolatritmus nem a véletlen műve. Az írók szándékosan fogalmaztak így. Segített nekik, hogy erőteljesen, egyszersmind szépen fejezzék ki a lelki érzéseket vagy igazságokat. Amikor tehát gondolatritmusokra leszel figyelmes az ószövetségi írásokban, tedd fel magadnak a kérdést, hogy miként segít ez neked jobban megérteni az író üzenetét. Például mit próbálhatott Ésaiás mondani azzal, hogy az erősséget az ékesség ruháival kapcsolta össze, Siont pedig Jeruzsálemmel (Ésaiás 52:1)? Mire következtethetünk az „engedelmes felelet” kifejezés kapcsán, ha tudjuk, hogy az ellentéte a „megbántó beszéd” (Példabeszédek 15:1)?

Vannak, akik a költészet olvasását egy új személlyel való találkozáshoz hasonlítják. Az ószövetségi költészet olvasása tehát olyan lehet, mintha találkoznánk valakivel egy távoli országból és idegen kultúrából, aki tőlünk eltérő nyelvet beszél – és aki történetesen több mint kétezer éves. Ez a személy minden bizonnyal mond olyan dolgokat, amelyeket első hallásra nem értünk, de ez nem jelenti azt, hogy a mondanivalója értéktelen. Csak együtt kell töltenünk egy kis időt, és megpróbálni az ő szemszögéből látni a dolgokat. Akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy a szívünk tulajdonképpen egészen jól megérti egymást. Ha pedig türelmet és könyörületet tanúsítunk, akkor az új ismerősünk idővel kedves baráttá válhat.

Amikor tehát egy szövegrészt olvasol – például Ésaiástól –, tekints rá első találkozásként egy új ismerőssel. Kérdezd meg magadtól: Mi az általános benyomásom? Milyen érzésekkel tölt el ez a szövegrész – még ha nem is érted minden egyes szavát? Majd olvasd el újra, ha lehet, akkor többször is. Felolvashatod hangosan; némelyek így további jelentésre lelnek. Figyeld meg, hogy milyen konkrét szavakat választott Ésaiás, különösen olyan szavakat, amelyek valamilyen képet tárnak eléd. Milyen érzéseket vált ki belőled ez a kép? Mit sugall Ésaiás érzéseiről? Minél többet tanulmányozod ezen ószövetségi szerzők szavait, annál inkább ráébredsz, hogy szándékosan választották ki a szavaikat és eszközeiket egy mély lelki üzenet kifejezésére.

A költemények csodálatos barátaink lehetnek, mert segítenek nekünk megérteni az érzéseinket és a tapasztalatainkat. Az ószövetségi versek különösen értékesek, mert segítenek megértenünk a legfontosabb érzéseinket és tapasztalatainkat – melyek az Istennel való kapcsolatunkat illetik.

Miközben az Ószövetségben lévő költészetet tanulmányozod, ne feledd, hogy a szentírás‑tanulmányozás akkor a legértékesebb, amikor Jézus Krisztushoz vezet minket. Keress olyan jelképeket, képeket és igazságokat, amelyek gyarapítják a hitedet Őbenne. Figyelj a Szentlélektől érkező sugalmazásra tanulmányozás közben!