A visszaállítás hangjai

Drága Férjem!

Mivel alkalmam adódott egy baráttal levelet küldeni, megpróbálok írni, de nem próbálom minden érzésemet eléd tárni, mert a helyzet, melyben vagy, a falak, rácsok, zárak, zubogó folyók, csörgedező patakok, emelkedő hegyek, mélyen ülő völgyek és kiterjedt síkságok, melyek elválasztanak bennünket, valamint a kegyetlen igazságtalanság, mely eleve börtönbe juttatott és még mindig ott tart téged, sok más megfontolással egyetemben, leírhatatlanná teszik az érzéseimet.

A tudatos ártatlanság, valamint az isteni kegyelem közvetlen beavatkozása nélkül teljesen biztosan képtelen lettem volna elviselni a szenvedés azon jeleneteit, melyeken keresztülmentem…; mindazonáltal még mindig életben vagyok, és többet is hajlandó vagyok elszenvedni, ha a kegyes Menny akarata az, hogy érted szenvedjek.

Jelenleg mind jól vagyunk, kivéve Fredricket, aki meglehetősen beteg.

A kicsi Alexander, kit épp a karjaimban tartok, az egyik legremekebb kis fickó, akivel életedben találkoztál. Olyan erős, hogy egy szék segítségével körbeszaladja a szobát. […]

Istenen kívül senki sem ismeri elmém gondolatait és szívem érzéseit, amikor hátrahagytam a házunkat és otthonunkat, és kicsiny Gyermekeinket kivéve szinte minden tulajdonunkat, és megkezdtem utazásomat Missouri államból, otthagyva téged abba a magányos börtönbe zárva. Azonban az emlékezés nehezebb, mint amit az emberi természetnek el kellene viselnie. […]

Abban reménykedem, hogy szebb napok is várnak reánk. […] Örök szeretettel:

Emma Smith

Drága – és szerető – Feleségem!

Csütörtök este, miközben a nap lenyugodni készül, amint átnézünk e magányos börtön rácsain, leültem, hogy írjak neked, hogy tudathassam veled a helyzetemet. Úgy vélem, most már mintegy öt hónapja és hat napja mustrál éjjel-nappal egy fintorgó őr egy magányos, sötét, piszkos börtön falain, rácsain, és nyikorgó vasajtajain belül. Csak Isten ismeri az érzéseimet, amikor e levelet írom. Az elme gondolatai ezen körülmények között felülmúlják a tollat, a nyelvet vagy az angyalokat, mikor leírnánk vagy festenénk, amit átélünk, egy olyan emberi lénynek, aki ehhez foghatót soha nem tapasztalt. Szabadulásunkért Jehova karjára támaszkodunk, és senki máséra, és ha ő nem teszi meg, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem szabadulunk ki, nem azért mert bármiben is bűnösök lennénk, hanem mert szerfelett szomjaznak a vérünkre ebben az államban. Én drága Emmám, szüntelenül rád és a gyermekekre gondolok. […] Szeretném látni kicsi Fredericket, Josephet, Juliát, Alexandert, Joanát, és a vén főnököt [a család kutyáját]. […] Boldogan mennék hozzád mezítláb, fejfedő nélkül és félmeztelenül, hogy láthassalak, és nagy örömet lelnék benne, egy pillanatig sem lenne vesződés. Bátran viselem minden elnyomásomat, s azok is, kik velem vannak; eddig egyikünk sem rettent meg. Ne hagyd, hogy a [gyermekeink] elfelejtsenek engem. Mondd el nekik, hogy Édesapa tökéletes szeretettel szereti őket, és hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy megmeneküljön a csőcseléktől és hozzájuk jöjjön. […] Mondd el nekik, hogy Édesapa azt üzeni, hogy legyenek jó gyermekek, és fogadjanak szót az édesanyjuknak.

Szeretettel:

Ifj. Joseph Smith