A visszaállítás hangjai

„A felszentelés szertartásait vissza lehet idézni, de nincs az a halandó nyelv, amely leírhatná annak az emlékezetes napnak a mennyei megnyilatkozásait. Némelyeknek angyalok jelentek meg, míg az isteni jelenlétet minden jelenlévő felismerte, és minden egyes szív megtelt »kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel«.”

„Az egyik legkorábbi emlékem a templom felszentelése volt. Az édesapám az ölébe ültetett minket, elmondta, hogy mi okból veszünk részt, és hogy mit jelent Isten házának a felszentelése. S bár nagyon fiatal voltam még, tisztán emlékszem az eseményre. Az évek távlatából visszatekintve úgy látom magam előtt Joseph prófétát, mint akkor: ahogy állt, kezét az ég felé emelve, s hamuszürke arcán könnyek gördültek le beszéde közben azon az emlékezetes napon. Úgy tűnt, szinte mindenki könnyezett. A házban oly nagy volt a tömeg, hogy a gyermekek többnyire az idősebbek ölében helyezkedtek el; a nővérem az édesapám ölében ült, én pedig az édesanyáméban. Még arra is emlékszem, hogy milyen ruha volt rajtunk. Az elmém túl zsenge volt még ahhoz, hogy maradéktalanul felfogja az esemény jelentőségét, azonban az idő múlásával egyre jobban ráébredtem, és végtelenül hálás vagyok, hogy abban a kiváltságban volt részem, hogy ott lehettem.”

„Este találkoztam az egyház tisztségviselőivel az Úr házában. A Lélek kitöltetett – láttam Isten dicsőségét, mely óriási felhőként ereszkedett le és pihent meg a házon, és sebesen zúgó szélként töltötte be azt. Továbbá láttam, amint lánghoz hasonló kettős tüzes nyelvek pihentek meg sokakon, …miközben más nyelveken szóltak és prófétáltak.”

„Sokan [láttak] látomásokat. Valaki látta, hogy egy vánkos vagy felhő pihen meg a házon, mely olyan fényes, mint amikor a nap aranycsóvája vetül a felhőre. Két másik résztvevő három személyt látott a teremben lebegni, kezükben fényes kulcsokkal, valamint egy fényes lánccal.”

„Ott volt Isten, ott voltak az angyalai, a Szentlélek az emberek között volt… és tetőtől talpig betöltötte őket a Szentlélek hatalma és sugalmazása.”

„[Amikor] a templom elkészült és felszentelték… az volt életem két legboldogabb napja. Az odaillő himnusz, melyet az eseményre írtak, az Isten Szent Lelke lobogó tűzként lángol című ének volt. Valóban igaz, hogy mennyei hatás ereszkedett arra a házra. […] Földi mennyországnak éreztem.”