A visszaállítás hangjai

Amikor Abigail Calkins Leonard a harmincas évei közepén járt, vágyat érzett arra, hogy bocsánatot nyerjen a bűneire. Időnként olvasta a Bibliát, a keresztény egyházak képviselői pedig ellátogattak otthonába, de összezavarodott azzal kapcsolatban, hogy mi különbözteti meg az egyik egyházat a másiktól. „Egyik reggel – mondta – fogtam a Bibliámat, kimentem az erdőbe és térdre rogytam.” Buzgón imádkozott az Úrhoz. „Azonnal látomás tárult a szemem elé – mondta –, melyben a különböző felekezetek egymás után haladtak el mellettem, miközben egy hang szólt hozzám: »Ezek mind nyerészkedésre épültek.« Ezután, odébb hatalmas fényességet pillantottam meg, a hang pedig fentről így szólt: »Egy népet támasztok, melyet örömmel vallok magaménak és áldok meg.«” Röviddel később Abigail tudomást szerzett a Mormon könyvéről. Bár még nem volt saját példánya, igyekezett „megtudni az igazságot e könyvről a Szentlélek ajándéka és hatalma révén”, és „azonnal érezte a jelenlétét”. Amikor végül elolvashatta a Mormon könyvét, „készen állt az elfogadására”. Férjével, Lymannal 1831-ben keresztelkedtek meg.

Thomas B. Marsh ifjúkorában tanulmányozta a Bibliát, és csatlakozott is egy keresztény egyházhoz. Nem volt azonban megelégedésére, így végül minden egyháztól elzárkózott. „A prófétálás lelkének mértéke volt bennem – mondta –, és megmondtam [egy vallási vezetőnek], hogy egy új egyház felbukkanására számítok, amely az igazságot annak érintetlenségében tartalmazza.” Röviddel ezután Thomas lelki késztetést érzett, hogy a Massachusetts állambeli Bostonban lévő otthonát elhagyva nyugatra utazzon. Miután három hónapot töltött New York állam nyugati részén anélkül, hogy rátalált volna arra, amit keresett, hazaindult. Útközben egy nő megkérdezte Thomast, hogy hallott-e „az aranykönyvről, amelyet egy Joseph Smith nevű ifjú talált meg”. A gondolattól rabul ejtve Thomas azonnal Palmyrába utazott, ahol épp akkor találkozott Martin Harrisszel, amikor a Mormon könyve első 16 oldala kijött a nyomdából. Thomas engedélyt kapott, hogy elvigyen egy példányt ebből a 16 oldalból, amelyet hazavitt feleségének, Elizabethnek. „Igencsak örömére szolgált – a könyv, mondta – és úgy vélte, az Isten műve.” Thomas és Elizabeth később New York államba költöztek a gyermekeikkel, és megkeresztelkedtek. (További tudnivalókért Thomas B. Marshsal kapcsolatosan lásd Tan és szövetségek 31.)

Thomas Marshhoz hasonlóan Parley Pratt és Thankful Pratt is reagált a lelki késztetésekre, hogy elhagyják virágzó ohiói gazdaságukat azzal a szándékkal, hogy az evangéliumot prédikálják, ahogyan azt a Bibliából értelmezték. Ahogyan Parley fivérének elmondta: „E dolgok lelke oly erőteljesen szállt elmémre az utóbbi időben, hogy nem hagyott nyugodni.” Amikor elérték New York állam keleti részét, Parley késztetést érzett arra, hogy egy ideig a környéken maradjon. Úgy döntöttek, hogy Thankful nélküle halad tovább. „Valami munkám van ezen a vidéken – mondta neki Parley –, hogy miféle vagy meddig tart elvégezni, még nem tudom; amikor azonban készen vagyok, utánad megyek.” Parley itt hallott először a Mormon könyvéről. „Különös érdeklődést éreztem a könyv iránt” – mondta. Kért egy példányt, és egész éjjel olvasta. Reggelre tudta, hogy a könyv igaz, és többre tartotta „a világ minden kincsénél”. Parley néhány napon belül megkeresztelkedett. Ezután visszatért Thankfulhoz, aki szintén megkeresztelkedett. (További tudnivalókért Parley P. Prattel kapcsolatosan lásd Tan és szövetségek 32.)

Útban New York államból a Missouri állambeli missziójukra, Parley Pratt és munkatársai megálltak az Ohio állambeli Mentorban, Sidney Rigdon és Phebe Rigdon otthonában – Parley régi barátainál, akiket az Ohióban töltött időből ismert. Sidney keresztény lelkész volt, Parley pedig egykor az ő gyülekezetének a tagjaként a lelki mentorának tekintette őt. Parley lelkesen számolt be barátainak a Mormon könyvéről, valamint Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállításáról. Sidney maga is kereste az Újszövetségben leírt igaz egyház visszaállítását, bár először kétkedéssel fogadta a Mormon könyvét. „De elolvasom a könyvet – mondta barátjának, Parley-nak –, és igyekszem megbizonyosodni afelől, vajon Istentől való kinyilatkoztatás-e vagy sem.” Két hétnyi tanulmányozás és ima után mind ő, mind Phebe meggyőződtek arról, hogy a könyv igaz. Sidney azonban azt is tudta, hogy az egyházhoz való csatlakozás komoly áldozatot jelent a családja számára. Nyilvánvaló volt, hogy elveszítené lelkészi állását, a közösségben betöltött társadalmi helyzetével együtt. Amikor Phebe-vel e lehetőséget mérlegelték, az asszony kijelentette: „Számba vettem az árat, és… Isten akaratát kívánom cselekedni, legyen az akár élet, akár halál.”