Nyomtatásban nem jelenik meg
Kivárni az Úr időzítését
Késztetést éreztem, hogy a BYU–Idahóra menjek, de nem vettek fel. Idővel aztán felvételt nyertem, és végül találkoztam a leendő házastársammal.
Kiskorom óta édesapám mindig arra biztatott engem és a testvéreimet, hogy a Brigham Young Egyetem hawaii kampuszán tanuljunk tovább. Egy nap azonban – mialatt 2016-ban missziót szolgáltam – azt a benyomást kaptam, hogy a BYU–Idahóra menjek. Miután visszatértem a missziómból, az iskolai jelentkezés részeként felkészültem az angol nyelvi szintfelmérőre. Ám a felvételi pontjaim nem voltak elegendőek, így nem kerültem be a BYU–Idahóra. Tajvani nemzetközi diákként azonban felvettek a BYU–Hawaiira.
Mialatt Hawaiin tanultam, folytattam a felkészülést, hogy átjelentkezhessek az idahói kampuszra. Mindig ez a kérdés merült fel bennem: Miért nem vettek fel a BYU–Idahóra, ha késztetést kaptam, hogy odamenjek? Úgy tűnt, a választ sosem tudom meg.
Megkönnyebbülésemre, miután két évet tanultam Hawaiin, 2019 őszén felvettek a BYU–Idahóra. Nagyon izgatott voltam, hogy sikerült. Amikor a BYU–Idahóra jártam, mélyen elgondolkodtam azon, vajon mi Isten célja számomra azzal, hogy ott vagyok. Az első néhány félévben nem volt könnyű a tanulás. Azonban megtanultam Istenre támaszkodva iparkodni, miközben sok nehéz próbatételt és feladatot teljesítettem. Megtanultam, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Filippibeliek 4:13).
A következő évben találkoztam a férjemmel, amikor ő az első hetét töltötte a BYU–Idahón. Jó barátok lettünk, majd hamarosan ráébredtünk, hogy szeretjük egymást és össze akarunk házasodni. Csak ekkor jöttem rá, mi volt a legjelentősebb oka annak, hogy később vettek fel a BYU–Idahóra: a férjemmel való találkozás.
2023-ban diplomáztam a BYU–Idahón, és most a Michigani Állami Egyetem zenei mesterképzésén tanulok. Visszatekintve látok minden áldást, amelyet kaptam, és ami a legfontosabb, látom, hogy milyen emberré váltam. Két eltérő környezetben voltam nemzetközi diák, ennek a nehézségei révén megtanultam más kultúrákat tisztelni, önállóbb lettem, és megtanultam bízni Istenben a próbatételeim során. Olykor talán a próbatételek közepette nem ismerjük Isten számunkra készített tervét, de tudom, hogy ha bízunk és hiszünk Őbenne, akkor a végén minden értelmet nyer – és ennek köszönhetően jobbá válunk.