Hol találhatsz erőt ahhoz, hogy szembe tudj nézni a változásokkal?

Alapból kerülöm a változást. Szeretem előre megtervezni a dolgokat. Azonban apukám munkája miatt a családom sokat költözik. Ilyen életvitel mellett soha nem tudhatod, mi fog történni.

Amikor például Zimbabwéből költöztünk tovább, az volt a terv, hogy apukám egy évre Afganisztánba megy, a családom többi tagja pedig addig az anyai nagyszüleimnél fog lakni. Azonban pont mielőtt apukám elutazott volna, megtudtuk, hogy egy ideig senkit sem küldenek Afganisztánba. Ez azt jelentette, hogy mégsem költözünk össze a nagyszüleimmel. Bármennyire is boldog voltam, hogy apukám velünk marad, ez a hirtelen változás nagyon megviselt mindannyiunkat.

Dühös voltam, és sajnos egy ideig Mennyei Atyán töltöttem ki a haragomat. Emlékszem, hogy egy este imádkoztam, és lényegében csak azt kiabáltam, hogy miért vagyok dühös. Azonban a haragom ellenére Ő segített nekem idővel megalázkodnom és békességet éreznem. Mintha azt mondta volna: „Bármi is történjék, jó származhat belőle. Bízz bennem! Tudom, hogy most nehéz, de a végén minden rendben lesz.” Képes voltam lenyugodni és átgondolni a dolgokat. Meg kellett tanulnom bízni Mennyei Atyában, és elfogadni, hogy a dolgok nem az én terveim szerint fognak alakulni, mert az Ő terve mindig jobb.

A gyakori költözéssel szerzett élményeim közelebb hoztak a Szabadítómhoz, mert Ő az egyetlen olyan dolog, amire következetesen támaszkodhatok. A barátok jönnek-mennek, és a lakóhelyek is váltakoznak. A Szabadító azonban mindig ott van, és mindig hajlandó segíteni bármiben, amin épp keresztülmegyek.