Amikor az önrendelkezés fáj
Mit tehetsz, amikor mások döntései eltérítik őket az evangélium örömétől?
Illusztrálta: Gabriele Cracolici
Neked van ilyened. A legjobb barátodnak is van. Sőt, még a másod-unokatestvéred anyukájának a nagybátyjának is van! Ez Mennyei Atya ajándéka minden gyermeke számára itt a földön. Tudni akarod, mi ez az ajándék? Az önrendelkezés az – a választás és cselekvés képessége.
A döntéseink meghozatalára irányuló képességünk miatt tudunk fejlődni, ami rendkívül fontos számunkra ahhoz, hogy képesek legyünk visszatérni Mennyei Atyához és Vele élni. Ennek az ajándéknak azonban van egy kemény és időnként fájdalmas oldala is: az Úr azt tanítja nekünk, hogy „minden ember válasszon magának” (Tan és szövetségek 37:4), és az emberek nem mindig hoznak kellemes, szívmelengető döntéseket.
Amikor a szeretteid szomorú döntéseket hoznak, különösen olyan döntéseket, amelyek messze viszik őket Jézus Krisztustól, az fájdalmas lehet. Fájó látni, amikor valaki, akit szeretsz, olyan dolgokat tesz, amelyekről tudod, hogy végül szomorúságot fognak neki okozni. Talán eltűnődsz azon, nem kellett-e volna tenned valamit, hogy segíts neki. Lehet, hogy dühösnek vagy megbántottnak érzed magad, mert az adott módon használta az önrendelkezését. Talán egy kicsit még felelősnek is érzed magad a döntéséért.
Ha már éreztél valaha így, folytasd az olvasást. Tisztázzunk pár dolgot!
A Szabadító munkája
Az első dolog, amelyre emlékezned kell, az, hogy a szeretteidnek már van Szabadítójuk. Jézus Krisztus már elszenvedte „minden ember fájdalmát…, igen, minden élő teremtmény fájdalmát, a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét” (2 Nefi 9:21). Ő szereti a családtagjaidat és barátaidat, ismeri a szívüket, és nem fog lemondani róluk. Azt is tudja, mi a legjobb módja a megsegítésüknek.
Bár nem a te feladatod, hogy megtedd, amire csak a Szabadító képes, te is segíthetsz Neki összegyűjteni az elveszett juhait. De mit tehetsz konkrétan? És mit ne tegyél? Íme, néhány ötlet.
NEM a te feladatod
-
Ne vállalj felelősséget mások döntéseiért! Minden felelősségre vonható személy felelős a saját döntéseiért. Semmi gond azzal, ha elszomorítanak mások döntései, de nem a te dolgod megváltoztatni vagy helyrehozni azokat.
-
Ne ítélkezz! A szentírások azt tanítják nekünk, hogy Isten a legfőbb bíránk (lásd Tan és szövetségek 64:11). Ahelyett, hogy elítélnél valakit, a hamislelkű ítéletet inkább cseréld le megbocsátásra és szeretetre.
-
Ne ismételgesd magad túlzottan! Ha minden nézeteltérésnél felemlegeted valakinek, hogy rossz döntést hozott, az valószínűleg nem fog segíteni. Amikor késztetést érzel, hogy bizonyságot tegyél az igazságról, győződj meg róla, hogy azt szeretetből teszed.
-
Ne ostorozd magad! Néha még akkor is megsértünk valakit, amikor épp segíteni próbálunk. Ha ez történik, ne légy túl szigorú magaddal. Inkább kérj bocsánatot, beszélj alázattal, és próbálj ki valami újat.
A te feladatod
-
Fordulj másokhoz szeretettel! Még ha nem is értesz egyet mások minden döntésével, attól még lehetsz velük szeretetteljes. Hogyan kapcsolódhatsz hozzájuk más, egészséges módokon? Találd meg, mi a közös bennetek!
-
Imádkozz! Az ima erőteljes hatású, különösen akkor, ha név szerint imádkozol egy családtagodért vagy barátodért. Kérd Istent, hogy áldja meg őt és téged is, hogy tudd, mi módon segíts. Azután légy türelmes az Ő időzítésével és válaszaival.
-
Hallgass a Szentlélekre! A Szentlélek által konkrét kinyilatkoztatást (és vigaszt!) kaphatsz a helyzetedre vonatkozóan. Tölts időt olyan helyeken, ahol jelen lehet a Lélek.
-
Légy jó példa! Továbbra is kösd és tartsd meg a szövetségeidet Istennel. Minél közelebb vagy Őhozzá, annál könnyebb lesz sugalmazást kapnod arra vonatkozóan, hogy miként segíthetsz a szerettednek. Lehetsz jó példa és világosság.
Még ha fájdalmat is okoz, ahogyan mások az önrendelkezésüket használják, a gyógyulás és a remény elérhető számodra és azok számára is, akiket szeretsz és akikkel törődsz. Légy türelmes, tekints a Szabadítóra, és továbbra is használd jóra a saját önrendelkezésedet.