Mia nagyhete. Jóbarát, 2026. márc. 12–13.
Mia nagyhete
Az egyes napok segítettek nekünk Jézus Krisztusra emlékezni.
Igaz történet az Amerikai Egyesült Államokból.
Egy héttel korábban elkezdtünk készülni a húsvétra. Apa elmondta, hogy a húsvét előtti hetet nagyhétnek hívják. Anya azt mondta, hogy mindegyik napon lesz egy kis meglepetés a konyhaasztalon. Ezek segíteni fognak Jézus Krisztusra emlékeznünk. Mindenről írni fogok itt a naplómban!
Az első napon papírból készült faleveleket találtunk.
Anya és Apa felolvasták a szentírásokban a virágvasárnap történetét. Amikor Jézus Krisztus Jeruzsálembe ment, az emberek pálmaágakat lengettek, és így kiáltottak: Hozsánna!
A húgom, Lucy, feltartott egy képet Jézusról, amint szamárháton ül. Mi pedig lengettük a papírból készült ágakat. Boldog voltam, amikor elképzeltem, hogy Jézust fogadom.
A második napon egy szemeteszsákot találtunk.
Jézus feldúlt volt, amiért az emberek mindenfélét árusítottak a templomban, ezért kiűzte őket. Összeszedtük a szemetet a gyülekezeti ház körüli bokrokból. Örülök, hogy segíthettünk gondját viselni Isten házának!
A harmadik napon gyurmát találtunk.
Anya olyan történeteket olvasott, amelyeket Jézus Krisztus mondott az embereknek. Mi odafigyeltünk, és a gyurmából a történetekhez kapcsolódó dolgokat alkottunk. Lucy egy bárányt készített, mert Jézus a Jó Pásztor. Én egy kis olajlámpást csináltam. Segít emlékeznem arra, hogy a szívem hittel legyen tele.
A negyedik napon fahéjat találtunk.
Apa elmondta, hogyan ápolta Mária egy különleges olajjal Jézus Krisztus lábait. Az olaj illata az egész házat betöltötte.
Nekünk nem volt ilyen különleges olajunk. Ehelyett egy finomságot készítettünk fahéjjal. Anya azt mondta, hogy amikor a süti sütése közben megérezzük a fahéj illatát, gondoljunk arra, mit adhatnánk Jézusnak.
Az ötödik napon gyertyákat találtunk.
Meggyújtottuk a gyertyákat, és énekeltünk egy éneket, ahhoz hasonlóan, ahogyan Jézus Krisztus és a tanítványai énekeltek az utolsó vacsorán. Pitakenyeret ettünk és szőlőlevet ittunk, hogy emlékezzünk az első úrvacsorára. Gránátalma is volt, hogy Jézus vérére emlékeztessen minket, és olajbogyó is, a Gecsemáné kertjére utalva.
Miközben ettünk, kint dörgött az ég. Biztonságban éreztem magam és hálás voltam, mert tudom, hogy Jézus már megküzdött a legsötétebb viharral.
A hatodik napon egy virágcserepet találtunk.
Arról olvastunk, hogyan halt meg értünk Jézus Krisztus. Aztán kivittük az üres cserepet a kertbe, és az oldalára fordítottuk, hogy úgy nézzen ki, mint egy sírbolt. Földet és köveket raktunk köré, de a nyílást nyitva hagytuk. Anya adott nekünk egy bábut, amely Jézus testét jelképezte. Tisztelettel begöngyöltük egy fehér szövetbe, és a virágcserépbe tettük.
Bár ez csak egy virágcserép volt, mégis szomorú voltam, amikor egy kővel lezártuk a bejáratot.
A hetedik napon egy lapot találtunk, amelyre az őseink nevei voltak nyomtatva.
Anya elmagyarázta, hogy halála után Jézus Krisztus megszervezte a misszionáriusi munkát a lélekvilágban. Így azok az emberek, akik nem ismerték az Ő evangéliumát a földön, még mindig tanulhatnak Róla. A templomokban olyan emberekért keresztelkedhetünk meg, akik nem keresztelkedtek meg a haláluk előtt.
Lucy és én még nem vagyunk elég idősek ahhoz, hogy belépjünk a templomba, de segítettünk kivágni a kinyomtatott névkártyákat. Anya és Apa váltották egymást: templomi munkát végeztek a kártyákon szereplő emberekért, illetve velünk sétáltak a templom kertjében. Még a templomon kívül is kicsit úgy éreztük magunkat, mint a mennyországban.
Húsvétkor egy üres sírboltot találtunk.
Húsvét reggel a virágcserép előtti kő eltűnt, a szövet pedig üres volt. Volt egy kártya, amelyen ez állt: Feltámadott!
Addig is tudtam, hogy Jézus Krisztus a húsvét oka. A nagyhét megünneplése után úgy érzem, egy kicsit Őt is jobban ismerem.
Illusztrálta: Melissa Kashiwagi. Másolat kizárólag egyházi használatra készíthető.