Keola karácsonya

„Gyerünk, Pae! – mondta Keola a kisöccsének. – Sikerülni fog!”

Keola és a családja Nagyi és Nagyapa házában volt. Az unokatestvéreikkel édességvadászatot játszottak – a kedvenc karácsonyi játékukat. Pae szeme be volt kötve. Próbálta fellapátolni az édességet egy spatulával, és egy vödörbe gyűjteni.

„Már csak öt másodperced van!” – mondta a bátyjuk, Tauinaola. Ő mérte az időt.

„Ez jó nehéz!” Pae nevetett, és a spatulájával hadonászott, szétszórva az édességet a padlón.

„Lejárt az idő!” – kiáltott Tauinaola.

Pae levette a szemkötőjét. „Néhányat azért sikerült becserkésznem. Most dobjunk célba karikákkal!”

Pae, Tauinaola és az unokatestvéreik átmentek egy másik szobába. Keola már azon volt, hogy követi őket, de aztán meghallotta Nagyi hangját.

„Hogy telik a karácsonyod, Keola?” Nagyi átlépte a földön szétszórt édességet és csomagolópapírt, és szorosan megölelte Keolát.

„Nagyon jól!” – mondta Keola.

Korábban Keola nagymamája, dédnagymamája és a nagynénjei finom Fülöp-szigeteki ételeket készítettek vacsorára. Keola kedvence a serpenyőben sült rizstésztával, csirkével és zöldségekkel készült panszit volt.

Vacsora után mindenki összegyűlt, hogy elolvassák a Lukács 2-t. Keola és Pae a betlehemes készlet segítségével mesélte el a történetet. Jó volt együtt emlékezni Jézus Krisztus születésére.

Most azonban már majdnem véget ért a karácsony. Keola elhúzta a száját. „Bárcsak ne lenne vége!”

„Egyetértek. De hálás vagyok, amiért együtt tölthettük a napot.” Nagyi ismét megszorongatta Keolát. „Jobb, ha segítek a takarításban. A konyhában leszek, ha kellenék.”

Keola figyelte, ahogy elmegy, és látta, ahogy a szülei segítenek a nagynénjeinek és a nagybátyjainak kitakarítani a konyhát. Mosogattak és eltörölgették az edényeket. Keola nem nagyon szeretett takarítani, de tudta, hogy még mindig sok a tennivaló a ház körül.

Talán segítenem kellene – gondolta magában.

Még mindig voltak cukorkás papírok és csomagolópapír a földön. Keola elvett egy szemeteszsákot a konyhából. Az összes papírt beletette a zsákba. Aztán körbejárt, és koszos szalvétákat és egyéb szemetet szedett össze. Néhány perc elteltével a szoba máris tisztábbnak tűnt!

Keola azon tűnődött, mit csinálhatna még. A kis unokatestvérei korábban használt könyvei és játékai még mindig a földön voltak. Összegyűjtötte és eltette őket. Aztán elpakolta a kint hagyott társasjátékokat.

Melengető érzés töltötte el Keola szívét. Tudta, hogy a Szentlélek azt mondja neki, hogy most valami jót csinál. Örült, hogy segít!

A jó érzés vele maradt akkor is, amikor tányérokat és poharakat vitt a konyhai mosogatóhoz. Anya rámosolygott, miközben az edényeket súrolta.

„Köszönöm, hogy segítesz.” – mondta neki.

Keola visszamosolygott rá. „Szívesen!”

Ezután segített a nagybátyjának felmosni a konyha padlóját, és eltenni a megmaradt ételt. Ekkor a ház már szinte csillogott-villogott!

Hamarosan ideje volt hazaindulni.

Keola búcsút intett Nagyinak és Nagyapának, majd végigsétált az utcán Apával, Anyával és a tesóival. Tücskök ciripeltek, Keola pedig látta, ahogy a csillagok ragyognak az égen. Elmosolyodott. Szép karácsony volt. Örült, hogy segített a családjának rendet rakni. És tudta, hogy Jézus Krisztus is örül ennek.

Illusztrálta: Mattia Lo Russo