Segítőegylet: Egy szövetséges közösség

Camille N. Johnson elnök

Szeretett nővéreim! Alázatosan és örömmel köszöntünk titeket itt, Illinois államban, a történelmi Nauvoo vöröstéglás üzletének a felső emeletén. Ez egy szent hely, ahol 1842-ben Joseph Smith próféta megszervezte a Segítőegyletet a papság mintájára, minden dolog teljes visszaállításával, Jézus Krisztus evangéliuma folyamatos visszaállításának a részeként.

Itt, Nauvooban készültek fel a Segítőegylet nővérei az Úr háza áldásaira. Fizikailag felkészítették a nővéreket, akik segítettek a templomépítésben azáltal, hogy gondoskodtak a gazdaságokról, ingeket varrtak, és minden tőlük telhetőt megtettek az Úr háza áldásaira való felkészülésért. Ezenkívül lelkileg is felkészültek, hiszen itt, illetve a Nauvoo környéki ligetekben lehetőségük volt közvetlenül Joseph Smith prófétánkat hallgatni. Itt oktatta őket felkészülésként az áldásokra, amelyek az Úr háza szertartásaiban való részvételük során érkeznek majd.

Tudjuk és bizonyságunkat tesszük arról, hogy a szövetségek megkötéséből és megtartásából eredő erő és hatalom volt az, amely megáldotta azon testvérek, illetve minden szent életét, akik a Nauvooban tapasztaltak után a vadonba mentek. Nagyon örülünk, hogy megoszthatjuk veletek ezt a szent helyet. Bárhol éljetek is a világon, remélem, tudjátok, hogy a leszármazási vonalatok itt, Nauvooban kezdődik. A Segítőegylet tagjaiként a gyökereink itt vannak. És most továbbhaladva, ahogy a fa növekszik, terebélyesedik, és ágai átölelik a világot, remélem, érzitek, hogy ti is kapcsolódtok ehhez a szent helyhez, ahol a nők félretették a világ gondjait, és kizárólag a Szabadítónkra, Jézus Krisztusra összpontosítottak, illetve arra, hogy szövetségeket kössenek Ővele.

Milyen érzés itt lenni?

J. Anette Dennis nővér

Csodálatos élmény itt lenni ezen a helyen, ahol az a húsz nő először megszerveződött, majd pedig rátok gondolni szerte a világon. Segítőegyleti nővérekként mindannyian rendelkeztek ezzel az örökséggel amiatt, ami itt kezdődött.

Johnson elnök

Szövetséges közösséget hoztak létre itt, Nauvooban, nem igaz?

Kristin M. Yee nővér

Gondoskodtak egymásról.

Johnson elnök

Az biztos. Most világszerte szövetséges közösséget alkotunk olyan nővérekként, akik papsági szertartásokban vesznek részt, valamint szövetségeket kötnek és tartanak meg. Világméretű közösséget hoztunk létre, hogy megáldjuk testvéreink életét.

Yee nővér

Ahol törődnek egymással és gondoskodnak egymásról. Miközben a nauvooi történeteket olvastam, az gyakorolt rám legnagyobb hatást, hogy mindig volt valaki, aki vitt valamit egy szükséget szenvedőnek vagy gondoskodott valakiről. Ez természetes módon része volt mindannak, amit tettek. És természetesen ezt tesszük mi is segítőegyleti nővérekként. Az Úr egy olyan szervezetet biztosított, amelyen keresztül a nővérek a saját természetes, könyörületes érzéseik szerint cselekedhettek, és egy olyan helyet biztosított, ahol érezhették az Őáltala nyújtott enyhülést és készségesen felkínálhatták azt.

Ma reggel, miközben Emma nővérről, a küldetéséről és a Prófétához fűződő kapcsolatáról gondolkodtam és elmélkedtem, az jutott eszembe, hogy ők is ugyanúgy imádkoztak, mint mi. Imádkoztak a gyermekeikért. Imádkoztak a férjükért és a feleségükért. Imádkoztak egymásért. Ugyanazokra volt szükségük, mint nekünk. Több köztünk a hasonlóság, mint a különbség. Bíztak az Úrban. Akkoriban olyan sok bizonytalanság volt, nem igaz? Halálesetek és nélkülözés. Mégis bíztak Őbenne. A maga módján mindegyikünk nélkülöz, szükségünk van Istenre és a szövetségeinkre, és bíznunk kell Őbenne. Sokszor el kell engednünk a dolgokat, és bíznunk kell Őbenne, hogy átvezet majd minket azokon; hogy rábízhatjuk a családunkat, és bízhatunk Őbenne, hogy ezek a szövetségek és ezek az ígéretek valóságosabbak bárminél, amit láthatunk vagy érezhetünk.

Johnson elnök

A Tan és szövetségek 25. szakaszában az Emma Smithnek adott kinyilatkoztatás így szól: „Ragaszkodj a szövetsége[id]hez”. Szerintem pontosan ezt írtad körül. Más szavakkal mondva: Bízz bennem! Bízz azokban az ígéretekben, amelyeket neked tettem, mert az én ígéreteim biztosak. Ugyanezeket az ígéreteket tesszük az Úr házában, valamint persze a keresztelkedéskor, és egy ígéret tér vissza hozzánk, hogy Ő mindig velünk lesz – velünk lesz az Ő Lelke, angyalok vesznek körül minket, hogy szolgáljanak nekünk és gondoskodjanak a szükségleteinkről. Tudom, hogy ezek még mindig valóságosak. Azok az ígéretek pedig, melyeket Ő tesz, és amelyeket itt, Nauvooban tett ezeknek a becses szenteknek, nekünk is ugyanúgy szólnak, amikor részt veszünk Jézus Krisztus evangéliumának a szertartásaiban, amelyek papsági kulcsokon keresztül állnak rendelkezésünkre.

Dennis nővér

Emmára gondolok, arra, hány gyermeket veszített el, hogyan kellett ide-oda költöznie, és hogy nem voltak jómódúak. De voltak szövetségeik, kezdve a keresztelkedéssel. Szövetséges kapcsolatban álltak Istennel, ami támogatást jelentett számukra. Ez tartotta életben Emmát mindezek során. Nem hiszem, hogy meg tudta volna tenni, amit tett, az Istennel való szövetséges kapcsolat nélkül, amiről tudta, hogy birtokában van, és az ígéretek nélkül, amelyeket kapott.

Yee nővér

Ez így igaz, az állandóság Jézus Krisztusban rejlik. Erre gondolsz, ugye? Minden más mozgásban van és változik az életünkben. Az emberek jönnek és mennek. De az Ővele való kapcsolat biztos talajt jelent, nem igaz?

Johnson elnök

Úgy érzem, ez hajtotta őket előre: a templom építése és a felkészülés a további szövetségekre. Aztán pedig ez adott nekik erőt ahhoz, hogy az ismeretlenbe haladjanak tovább egy olyan időszakban, amelyet bizonyára nagyon bizonytalannak éreztek. A szövetséges magabiztosságuk figyelemre méltó, bár nem kellene, hogy az legyen, hiszen mindannyiunknak rendelkeznie kellene vele. Azonban mily csodálatos példa ez nekünk arra, hogy szövetséges magabiztosságunk legyen ma a földön az Úrban és az Ő kijelölt képviselőjében, a prófétában.

Dennis nővér

Nagyon szeretem azt a történetet, amikor Brigham Young a templomban volt, és a szertartásokat szolgálta ki. Sok-sok ember volt ott, ő pedig késő éjszakáig maradt, hogy az emberek részesülhessenek a felruházásukban. Majd azt mondta: „Rendben, végeztünk.” Nagyon veszélyessé kezdett válni a helyzet a csőcselék miatt. Azt mondta, itt az ideje felkészülni az indulásra, hogy átkeljenek komppal a Mississippin. Másnap reggel pedig, amikor felkelt, a templom környéke és a templom tele volt olyan emberekkel, akik addig nem akartak elindulni, amíg nem részesültek a felruházásukban. Tudták, hogy szükségük lesz azokra az áldásokra, és talán csak sok-sok év múlva lesz ismét templomuk. A szövetségeink segítenek mélyebben kapcsolódni Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz, és megadják az erőt, amelyre szükségünk van, hogy továbbmenjünk – ahogyan azok a korai szentek is tették –, bárhol legyünk a világon.

Johnson elnök

Néhány ősöm azok között volt, akik azokban a végső napokban itt, Nauvooban részesültek az áldásban és lehetőségben, hogy felruháztattak. Én az ő vállukon állok, ahogy mindannyian ezeknek a drága nővéreknek a vállán állunk, akik hit által szövetséges magabiztossággal mentek előre.

Dennis nővér

Mesélj nekünk az őseidről.

Johnson elnök

Nos, Fanny Dack Parish és a lánya, Jane, meg az ősapám, Samuel Parish, mindannyian itt részesültek a felruházásukban 1846 februárjában, annak az ötezer fős csoportnak a részeként, amelyről beszéltél. Nagyon szeretem azokat a sorokat, amelyekkel Jane leírta ezt az időszakot. Így írt: „Miénk Jézus Krisztus evangéliuma, az egyház, és van egy templomunk.” Azt is mondta: „Ó, mily öröm töltötte el a lelkünket, mert van nekünk a templom.”

Elgondolkodva ezen úgy hiszem, a bizonytalanság időszaka volt ez számukra. Arra készültek, hogy elhagyják ezt a gyönyörű közösséget, amelyet létrehoztak, és a vadonba menjenek. Mégis nagy öröm időszaka volt ez. Mi mással magyarázható az általa érzett öröm és békesség?

Yee nővér

Minden kihívás közepette, amiben részük volt, békét és örömöt éreztek.

Johnson elnök

Így van. És ez a szövetségkötésüknek volt köszönhető. Kristin ősei is itt voltak. És szinte biztosak vagyunk benne, hogy amint mi is barátok vagyunk most, ők is barátok voltak, mert korban közel álltak egymáshoz.

Yee nővér

És ha nem voltak barátok, akkor most már azok.

Johnson elnök

Most már azok. Egyetértek.

Yee nővér

Nancy Sabin, anyai ági rokonom 17 éves volt, amikor csatlakozott az egyházhoz. Körülbelül akkortájt részesült a felruházásában is az Úr házában. A te Jane-ed pedig 20 éves volt.

Johnson elnök és Yee nővér

Úgy tudjuk, nagyon közel laktak egymáshoz.

Yee nővér

Bizonyos, hogy beszélgettek párszor. De milyen jó érzés arra gondolni, hogy a leszármazottaik most itt ülnek, és barátságban vannak. És hogy hozzájuk hasonlóan mi is ragaszkodunk a szövetségeinkhez, hogy ugyanaz a hitünk, és hogy teljes szívünkből bízunk az Úrban. Ez nem veszett el velünk. Nemzedékről nemzedékre visszük tovább.

Akár vannak őseink itt vagy a világ másik felén, akár nincsenek, mi itt kezdtünk a szövetségeinkkel, és ez örökké megmarad. Minden ma meghozott döntésünk számít. Nemcsak nekünk számítanak, hanem azoknak is, akik utánunk jönnek, és azoknak, akik előttünk jártak – a fátyolnak ezen az oldalán vagy a túloldalán –, amikor megtartjuk a szövetségeinket. Véleményem szerint több nővér van a Segítőegyletünkben ma, aki talán úgy érzi, túl fiatal vagy túl idős. Vagy talán nem elég képzettek, vagy nem elég valamilyenek – bármilyen jelzőt be lehetne helyettesíteni. Azt érezhetitek, hogy nem vagytok felkészülve erre a munkára. Mi azonban azt akarjuk megosztani veletek, hogy felkészültek vagytok és szükségünk van rátok ma. Az Úrnak szüksége van rátok ma, hogy részesei legyetek ennek. Olyan ajándékokkal és tehetségekkel rendelkeztek, amelyekre nagy szükség van most a világban.

Johnson elnök

Prófétai útmutatást kaptunk arra, hogy nővérekként meg tudjuk és meg is kell változtatnunk a világot. Fel kell készítenünk a világot a Szabadító, Jézus Krisztus második eljövetelére. Hogyan tehetjük meg ezt? Nos, ezt egy szövetséges közösség létrehozásával tesszük meg. És olykor az én szövetséges közösségem egyfős szövetséges közösség – valójában kétfős, hiszen van egy szövetséges kapcsolatom Ővele.

Yee nővér

Ez így igaz.

Johnson elnök

Ám a szövetséges közösségetek képes növekedni és terjeszkedni. Eszembe jut egy nemrégiben átélt gyönyörű élmény. Segítőegyleti nővérekkel voltam. Körben ültünk, a térdeink összeértek. Egy kerületben jártam, ahol találkoztam a kerületi segítőegyleti elnökkel, az Elemi elnökével, és a Fiatal Nők elnökével, aki csupán egy hónapja volt az egyház tagja. Kissé el volt csüggedve, és kifejezte aggodalmát nekünk, hogy miként fog eleget tenni az új megbízásának. A kedvenc pillanatom a gyűlésen az volt, amikor a Segítőegylet elnöke odafordult hozzá, és teljesen őszintén azt mondta: „Ne aggódj, mi majd segítünk neked.” Ez a lényeg. Bárhol legyünk is, megteremtjük azt a szövetséges közösséget, amely Jézus Krisztusra összpontosít. És azokkal a velünk született ajándékokkal, melyeket kaptunk, gondoskodunk egymásról. Pontosan ez fog történni ott. Nem kell aggódnia. Bízhat az Úrban. Ott vannak neki a segítőegyleti nővérek.

Dennis nővér

Mivel mindannyian a Segítőegylet tagjai vagyunk, nem számít, hol szolgálunk.

Johnson elnök

Pontosan. Ő egy ideig a Fiatal Nőknél fog szolgálni a fiatal nőkkel. De mindig a Segítőegylet tagja lesz. Azok a segítőegyleti nővérek felkarolták, és gondoskodni fognak róla.

Yee nővér

De szép ez. Minden összekapcsolódik, ugye?

Johnson elnök

Igen, teljes mértékben.

Yee nővér

Mert ha megáldunk egy gyermeket, akkor megáldunk egy családot. Ha megáldunk egy anyát, megáldunk egy családot. Vagy egy apát. Minden így kapcsolódik egymáshoz, ami annyira szép. Nagyszerű társunk van Jézus Krisztusban. Ő a legnagyszerűbb társunk, aki minden dologban segíthet nekünk. Azt gondolom néha, hogy különösen mi, nők, szeretünk egyedül csinálni dolgokat. És nincs is ezzel baj. Ez egy ajándék, amit Ő adott nekünk, hogy kezdeményezzünk és tegyünk meg dolgokat. De időnként, legalábbis velem így van, néha olyan helyzetbe hoz az Úr, ahol eléggé túlterhelt vagyok ahhoz, hogy jócskán Őrá hagyatkozzam. Ki kell építenünk ezt a kapcsolatot Ővele, hogy tudatában legyünk, mit miért csinálunk. Nem gondoljátok, hogy ezek a nővérek itt, Nauvooban tudták, mit miért tesznek? Azért, mert szerették az Urat, és meg akarták tartani az Ővele kötött szövetségeket, ahogyan mi is.

Dennis nővér

Amikor segítettek másoknak érezni az Ő szeretetét, ők maguk is érezték azt. Szerintem emlékeznünk kell rá, hogy vannak közöttünk néhányan, akiknek valamilyen okból nehézséget okoz érezni az Úr szeretetét. De ha őszintén átkaroljuk őket és éreztetjük velük a szeretetünket, akkor gyakran elkezdik érezni a Szabadító szeretetét is.

Yee nővér

Ő tudja, hogy gyakran kell éreznünk a szeretetét, ezért adt könyörületes érzéseket nekünk, hogy szolgáljunk másokat, és így mi és ők is érezhetünk szeretetet.

Johnson elnök

Szerintem minden nővérünknek lehetősége van részt venni a világméretű kezdeményezésben a nők és a gyermekek jólléte érdekében, egyszerű dolgokat téve a saját otthonukban, a környezetükben és közösségeikben. És ezt egyenként tesszük, egy anya, egy nő, egy gyermek szolgálatával, ahogyan azt a Szabadító tenné.

Yee nővér

Ez egy gyönyörű felkérés, ugye? Fizikailag és lelkileg is Őhozzá jöhetünk. Szükségünk van a fizikaira, amikor lelkileg cselekszünk, nem igaz? Érdekes, úgy tűnik, hogy a Mennyei Atyánkkal és a Szabadítónkkal való kapcsolatunkhoz képest a körülmények kevésbé fontosak – ez most jutott eszembe.

Néha azt hiszem, úgy ülünk be egy segítőegyleti gyűlésre, hogy azt érezzük, egyedül vagyunk, ezzel szemben úgy is mehetünk, bárhol legyünk is, hogy ráébredünk, a mellettünk ülőnek is vannak kihívásai, ő is azt szeretné, hogy szeressék, és szeretik is és megbecsülik, helye van itt. Amikor beszélgetünk a Segítőegyletben, amikor van erre lehetőség, akkor rádöbbenhetünk, hogy sokkal inkább hasonlítunk, mint különbözünk.

De tudom, és tanúsítom, hogy soha nem vagyunk egyedül, hogy Mennyei Atyánk és a Szabadítónk ismer titeket. Tudatában vannak a szükségleteiteknek, törődnek azzal, ami titeket foglalkoztat, és vágynak rá, hogy megáldjanak. A mellettetek lévő nővérek is vágynak arra, hogy szeressék őket, lehetőségük legyen közreműködni és értékesnek érezni magukat. Tudom, hogy Ő tisztában van mindennel, mellettünk áll a döntéseinkben, a kihívásainkban és az örömeinkben. Ő mellettünk van. Tanácskozhatunk Ővele. Gyönyörű és áldott lehetőség tudni, hogy mivel Ő egyedül járt az ösvényen, nekünk nem kell ezt tennünk soha.

Dennis nővér

Tudjátok, úgy képzelem, hogy nővérek csoportjai nézik ezt most világszerte. Lehetőségünk lesz mindjárt meghallgatni egy apostolt, Dale G. Renlund eldert a Tizenkettek Kvórumából. Oly kiváltságosak vagyunk, hogy hallhatunk tőle! Azután pedig lehetőségetek lesz tanúságot tenni egymásnak mindarról, amit a szívetekben éreztetek, amit a Lélek tanúsított nektek, hogy milyen áldást jelent a Segítőegylet, illetve a Szabadítóval kötött szövetségetekről, és hogy mit jelent Ő az életetekben. Olyan különleges érzés a világ minden táján élő nővérek csoportjaira gondolni, és azt érezni, hogy egy világméretű szövetséges testvériséget alkotunk, bárhol legyünk. Szeretünk titeket, nővérek.

Johnson elnök

Micsoda áldás Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában szövetséges nőnek lenni! Nővérek! Ez egy dicsőséges időszak, és közösen bizonyságot teszünk arról, hogy a Szabadítónk, Jézus Krisztus munkájában veszünk részt. Tudjuk, hogy Ő él. Tudjuk, hogy szeret minket. Tudjuk, hogy azt szeretné, ha szövetséges kapcsolatunk lenne Ővele. És azt is tudjuk, Ő azt akarja, hogy az Őáltala nyújtott enyhülést terjesszük ki világszerte a testvéreinkre. Ha így teszünk – amikor mi vagyunk az eszköz, mely által Ő enyhülést nyújt másoknak –, akkor mi magunk is rátalálunk erre az enyhülésre.

A bizonyságunk az, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát élő próféta vezeti. Szeretjük őt. Tiszteljük és támogatjuk őt.

Bizonyságunkat tesszük, hogy Joseph Smith a visszaállítás prófétája volt, ő minden dolgot visszaállított, beleértve a nők ősi rendjét is, együttesen hozva el a Jézus Krisztus által nyújtott enyhülést másoknak. Célunk a kezdetektől, 1842 óta az, hogy Mennyei Atyánk minden gyermekét hazahozzuk. Tudjuk, hogy ez a Szabadítónk, Jézus Krisztus által lehetséges. Engesztelésének köszönhetően tiszták és teljesek lehetünk, megszentelődhetünk, és hazatérhetünk mennyei otthonunkba, felmagasztosulhatunk, továbbá Mennyei Atyánk és Szabadítónk, Jézus Krisztus jelenlétében élhetünk.

A Segítőegylet tagjaiként minden itt kezdődött számunkra.

És mily dicső alkalom ez, hogy ezen a rendkívül szent helyen lehetünk!

Angyalokat éreztünk magunk körül ma.

A mi bizonyságunk, nővérek, hogy szeretnek, ismernek titeket, és becsesek vagytok Isten szemében. Ezt a bizonyságot hagyjuk veletek Szabadítónk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.