Nyomtatásban nem jelenik meg

2 élményből tanultam meg, hogy Isten mindenkit egyenlően szeret

Írta: Kate Crawford

Egyházi Kiadási Szolgáltatások

Mennyei Atyánk egyénileg értékel és méltányol minket, akár házasok, akár egyedülállók vagyunk.

Egész életemben egyetlen tantétel segített boldogságra lelnem a körülményeimtől függetlenül: annak a bizonyossága, hogy Isten szeret engem és a legjobbat akarja nekem. Kifejtem.

Amikor a nővéremmel és a húgommal még kicsik voltunk, a szüleim előrevették a fontossági sorrendjükben a családként együtt töltött időt. Most, hogy már felnőttek vagyunk, ez továbbra a családi kultúránk része maradt. A közösen eltöltött időnk szórakoztató, tele olyan hagyományokkal, mint a különböző versenyek és játékok, valamint különböző olyan alkalmakkal, amelyeknek része például a tortillahajítás és a szappanbuborék-fújó verseny.

Gyermekkoromban magabiztossá váltam a családommal töltött időnek köszönhetően, és azt éreztem, hogy a szerepem létfontosságú. Úgy éreztem, hogy igénylik mindazt és szükségük van arra, amivel jómagam hozzá tudok járulni. Nem sokkal azután azonban, hogy visszatértem a missziómból, az együtt töltött idő megváltozott. Ennek az volt az oka, hogy a nővérem pár hónappal a hazatérésem előtt férjhez ment.

Vele örültem, és izgatottan vártam, hogy végre lesz egy „bátyám”. Csakhogy azt vettem észre, hogy a szüleim elkezdték a húgomat és engem másként kezelni. Úgy éreztem, hogy mivel nem vagyok férjnél, ezért mintegy félretoltak, és úgy bántak velem is, mint egy gyerekkel. Végül beszéltem a szüleimmel a családunkban végbement változásokról. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyéni helyzetünknek semmi köze az értékünkhöz. Mindenki nélkülözhetetlen a családunkban, függetlenül a korától, a nemétől, a pénzügyi helyzetétől, a tehetségeitől vagy a családi állapotától.

Elkezdtem ízlelgetni azt a gondolatot, miszerint Mennyei Atyánk egyénileg szeret és méltányol bennünket. Mennyei Atya azt akarja, hogy erős családi kapcsolatokat alakítsunk ki és ápoljunk, ám az egyéni értékünket nem a családunk adja. Mivel Isten szeretett gyermekei és az Ő családjának a tagjai vagyunk, értékünk végtelen és örök. Jézus Krisztus ezt azzal mutatta meg, hogy életét adta mindegyikünkért. (Lásd Tan és szövetségek 18:10–11.)

Alan T. Phillips elder a Hetvenektől ekképpen buzdított minket: „Tudjátok meg, hogy kik vagytok! Ismerjétek meg a valódi isteni önazonosságotokat. Isten boldogságterve teljes mértékben rólatok szól. Az Ő becses gyermekei vagytok és hatalmas az értéketek. Ő ismer és szeret benneteket.”

Ahogy teltek-múltak az évek, és az élettapasztalataim egyre csak halmozódtak, elkezdtem észrevenni a bizonyítékokat Isten szeretetére mindenki iránt körülöttem, ugyanakkor nem mindig számítottam rá vagy ismertem fel az Ő szeretetét saját magam iránt. Megkérdőjeleztem az egyéni értékemet.

Lehet, hogy meg sem érdemlem?

2008 júliusában erős benyomást éreztem, miszerint hagyjak ott egy állást, amely már nem volt megfelelő számomra. Nem volt másik állásom, de még a szakmai pályafutásom elején jártam, és a lehetőségek korlátlannak tűntek. Emellett a késztetésnek köszönhetően abban is biztos voltam, hogy Mennyei Atya segíteni fog nekem megtalálni a megfelelő lehetőséget.

Hetekkel később a világ pénzügyi válságba került, és kilőtt a munkanélküliek aránya. Ahogy teltek a hetek, majd a hónapok, elfogott a rettegés. Szívszaggató történeteket hallottam munkájukat elveszítő apákról és anyákról. Mivel egyedülálló voltam és senki nem függött tőlem, ezért azon tűnődtem, hogy másoknak talán nagyobb szükségük van munkára, és jobban meg is érdemlik azt.

Az egyik este az Úr elé vittem az aggodalmaimat. Elmondtam Neki, hogy állást kell találnom, hogy gondoskodni tudjak magamról, de látom, hogy vannak nagyobb szükségben lévő családok. Szinte már láttam magam előtt, ahogy mindenki sorban áll az Úr áldásaiért, és mivel én egyedülálló voltam, elvárható volt tőlem, hogy magam elé engedjem a családokat.

Miközben imádkoztam, a Lélek azt tanította nekem, hogy nincs ilyen elvárás felém. Mennyei Atyánkhoz nem kell sorban állni. Ő minden gyermekét hívja, hogy jöjjenek Őhozzá, mert Neki „mind egyforma” (2 Nefi 26:33). Nagyon világosan ötlött fel bennem az a gondolat, hogy Mennyei Atyánkat a világunk semmilyen körülménye nem korlátozza, és hogy minden egyénnek segíteni fog, aki Őhozzá és Jézus Krisztushoz jön.

Abban a pillanatban emlékeztetőt kaptam, miszerint Mennyei Atyánk gyermekei között nincsenek osztálykülönbségek. Ő megáld minket, amikor úgy döntünk, hogy szövetségeket kötünk Ővele és Jézus Krisztussal, és megtartjuk azokat. Mindannyiunkat szeret és fontosnak tart, függetlenül attól, hogy hol tartunk a szövetség ösvényén.

Nem sokkal ezután kaptam egy állásajánlatot, amely a szakmai pályafutásomat a jelenlegi irányba terelte.

„Nem a szakmai önéletrajzunk miatt vagyunk fontosak Istennek, hanem azért, mert az Ő gyermekei vagyunk – mondta Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Mindegyikünket szeret, még azokat is, akik hibáznak, akiket eltaszítanak, akik félszegek, szomorúak vagy megtörtek.”

Igyekszem odafigyelni azokra a körülményekre, feljegyezni azokat az érzéseket, valamint felidézni az olyan élményeket, amelyek eszembe juttatják Isten irántam táplált szeretetét. Nem egyszerű ebben a világban, és úgy tűnik, hogy minden egyes nap új küzdelmet hoz. Az, hogy továbbra is Isten irántam való szeretetére összpontosítok, segít a körülményeimtől függetlenül is boldognak lenni. Amikor az ember kerékpározik, oda fog kormányozni, amerre néz. Az én döntésem az, hogy Isten szeretetére összpontosítok, és arrafelé kormányzom az életemet, mert tudom, hogy az Ő szeretett lánya vagyok.