Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Hiszel Krisztusban és abban, hogy Ő segíthet neked?
A szerző Angolában él.
Egy dolog hinni Jézus Krisztusban. Egészen más dolog azonban abban hinni, hogy mi az, amiben Ő segíthet nekünk.
14 éves voltam, amikor a nagymamám meghalt. Akkoriban a szomorúság nem volt idegen számomra. Tudni akartam, hol van a nagymamám, és hogy látom-e őt még valaha. Tudnom kellett, hogyan győzhetem le a fájdalmat, amelyet éreztem. Két éven át nyomasztottak ezek a kérdések.
Egy nap az édesapám misszionáriusokat hívott el hozzánk, és ők a visszaállított evangéliumról tanítottak engem. Arról tanítottak, hogyan lelhetek rá Jézus Krisztus engesztelésének a gyógyító hatalmára. A szabadítás tervéről szóló tanításaik mélyen a szívembe vésődtek és megválaszolták a kérdéseimet. Ezek a válaszok elhozták azt a békességet, amelyet kerestem.
Minél közelebb kerültem Jézus Krisztushoz, annál inkább szerettem volna megosztani, amit Róla tanultam. Angolában az egyház nagyon kicsi volt, és alig vártam, hogy segítsek a növekedésében azáltal, hogy elmondom az embereknek, amit tudok. Bár az evangélium megosztására irányuló erőfeszítéseim nem mindig találtak a legjobb fogadtatásra, folytattam a próbálkozást. Végül pedig még erősebben vágytam rá, hogy megosszam az evangélium örömét, reményét és békéjét.
Úgy döntöttem, hogy missziót fogok szolgálni, és elmondom, ami a szívemben van.
Tényleg lehet hitem?
A Ghána Accra Misszióba hívtak el, ahol az anyanyelvem, a portugál helyett angolul kellett beszélnem. Nagyon ideges voltam az angoltanulás miatt! Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen lehetetlen nyelvet kell majd beszélnem.
Azonban az MKK első óráján a tanárom felírta a táblára a következő szavakat: „Hidd el” – azaz higgyük el, hogy mindenre van erőnk Krisztusban (lásd Filippibeliek 4:13).
Hittem ebben, de nem gondoltam, hogy ez arra is kiterjed, hogy hat hét alatt képes leszek egy új nyelvet megtanulni. Fogalmam sem volt, hogyan kellene valami olyat tennem, ami annyira lehetetlennek tűnt!
Azután az első óra után letérdeltem imádkozni a szobámban. Elmondtam Mennyei Atyának, hogy bízni fogok Őbenne, és bár nem vagyok biztos abban, hogy képes vagyok angolul megtanulni, hittel fogok cselekedni, amennyire csak tudok. Azt mondtam Neki, úgy döntök, elhiszem, hogy a Szabadító segítségével képes leszek erre.
Ahogy teltek-múltak a hetek, lassan, de biztosan éreztem, hogy kezdem megtanulni ezt a lehetetlen nyelvet.
Ez valóban egy csoda volt.
A hit mellett dönteni
Amióta először hallottam Jézus Krisztusról, hittem Őbenne. Azonban hinni abban, hogy Ő és Mennyei Atyánk segíthet nekünk véghez vinni valamit, az egészen más dolog, és dolgoznom kellett rajta. Hit nélkül a csodák puszta véletleneknek tűnhetnek. Amikor azonban elhatároztam, hogy hiszek Krisztusban, és ezt összekapcsoltam a tanulásra irányuló erőfeszítéseimmel, akkor éreztem, hogy Ő felnagyítja a képességeimet és a teljesítményemet.
Russell M. Nelson elnök így tanított: „Az Úrba vetett hitetek szerint érkeznek a csodák. Ezen hit központi eleme az Ő akaratába és időzítésébe, az abba vetett bizalom, hogy miként és mikor fog megáldani benneteket a vágyott csodálatos segítséggel. Kizárólag a ti hitetlenségetek akadályozza meg Istent abban, hogy megáldjon benneteket a saját életetekben tornyosuló hegyek elmozdításának csodáival.”
Ha egyetlen dolgot oszhatnék meg a történetemből, az így szólna: Hidd el! Ne pusztán azt, hogy képes vagy egy új nyelvet megtanulni, vagy kilépni a kényelmi körödből, missziót szolgálni, vagy bátorságra lelni, hogy megtedd mindazt, amiről tudod, hogy helyes, még akkor is, ha körülötted senki sem ért egyet veled.
Hidd el, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk, és amikor bízunk Őbenne, akkor véghez tudjuk vinni azt, ami lehetetlennek tűnik.