Ábrahám és Izsák

Ábrahámnak és Sárának fia született, pont úgy, ahogy az Úr ígérte. Izsáknak nevezték el.

1 Mózes 17:9; 21:1–3

Szerették Izsákot. Megtanították arra, hogy a jót válassza és bízzon az Úrban.

1 Mózes 21:8

Az Úr megígérte Ábrahámnak és Sárának, hogy Izsákon keresztül a családjuk növekedni fog és áldást hoz az egész földre. Egy nap azonban az Úr azt mondta Ábrahámnak, hogy vigye fel Izsákot Mórija hegyére, és áldozza fel őt.

1 Mózes 17:1–8; 22:1–2

A hegyre vezető úton Izsák megkérdezte, hogy hol van az áldozati bárány. Ábrahám azt mondta, az Úr majd gondoskodik róla.

1 Mózes 22:4–8

Mórija hegyén Ábrahám oltárt épített, és tűzifát helyezett rá.

1 Mózes 22:8–9

Az Úr parancsa szerint Ábrahám megkérte Izsákot, hogy feküdjön fel az oltárra. Izsák bízott Ábrahámban, ahogy a Szabadító Jézus Krisztus is bízott az Ő Atyjában.

1 Mózes 22:9

Amikor Ábrahám éppen megkezdte volna Izsák feláldozását, az Úr angyala megállította őt. Ábrahám kimutatta az Úrba vetett hitét. Ábrahám tudta, hogy mindig követni fogja az Urat.

1 Mózes 22:10–12

Ábrahám felnézett, és látta, hogy egy kos fennakadt a bokrokban. Az Úr gondoskodott a kosról az áldozathoz.

1 Mózes 22:13

Ábrahám és Izsák megtudta, hogyan fogja Mennyei Atya felajánlani áldozatként a saját Fiát, Jézus Krisztust. Az Úr Jézus Krisztus bízott Ábrahámban, mert ő engedelmeskedett. Ábrahám bízott az Úr ígéretében, hogy a családja egy nap népesebb lesz, mint az égen a csillagok.

1 Mózes 22:17–18; Jákób 4:5