Az egyetlen igaz és élő egyház

Az evangélium visszaállításának a kezdetétől egészen napjainkig az egyház vezetői mindig megerősítik, hogy minden ember Isten gyermeke. Mennyei Atyánk szereti és meg akarja áldani minden gyermekét.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza nem állítja, hogy csakis nála lenne jóság és igazság. Számtalan ember van világszerte, akik a feddhetetlenség és jóakarat példái, továbbá igaz és tartalmas tantételek találhatók különböző vallásokban és erkölcsi rendszerekben a világ minden táján. Mindenkinek jogában áll a saját lelkiismerete szerint hinni és hódolni (lásd Hittételek 1:11).

Ugyanakkor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának az Istentől kapott különleges megbízása, hogy felkínálja a világnak Jézus Krisztus evangéliumának a teljességét. Az Úr maga jelentette ki, hogy az egyház „az egyetlen igaz és élő egyház… az egész föld színén” (Tan és szövetségek 1:30). Az evangélium üzenete, melyet megosztunk, olyan becses visszaállított igazságokat tartalmaz, amelyek sehol máshol nem találhatók meg Istenről és a Vele való kapcsolatunkról. Az egyház rendelkezik továbbá az Istentől kapott papsági felhatalmazással is azon szertartások elvégzésére, amelyek által szövetséges kapcsolatra lépünk Ővele.

Az utolsó napi szentek hisznek abban és bizonyságot tesznek arról, hogy a visszaállított evangélium szerinti élet tartós örömöt hoz, jóváteszi a bűn következményeit, és felkészíti Isten gyermekeit, hogy újra Ővele éljenek.

Hisszük, hogy Isten minden jó embernek sugalmazást adhat, hittől és vallási meggyőződéstől függetlenül. 1978-ban az egyház Első Elnöksége kijelentette: „A világ nagy vallási vezetői, mint például Mohamed, Konfuciusz és a reformátorok, valamint filozófusai, mint például Szókratész, Platón és mások, megkapták Krisztus világosságának egy részét. Isten erkölcsi igazságokat adott nekik, hogy egész nemzeteket világosítsanak fel, és magasabb szintű megértést biztosítsanak az egyének számára.” Világszerte csatlakozunk a vallásos és jóakaratú emberekhez, hogy megerősítsük a közösségeket, gondoskodjunk a szükséget látókról, és Isten munkáját végezzük a világban.

Az utolsó napi szentek mindent értékelnek más egyházakban és világvallásokban, ami „erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó”. Gordon B. Hinckley elnök azt tanította, hogy „a szeretet szellemében ezt mondjuk: hozzátok magatokkal mindazt a jóságot és igazságot, amivel már rendelkeztek, bármilyen forrásból is kaptátok, és jöjjetek, nézzétek meg, hozzátehetünk-e mi is valamit!”

Az egyházat Jézus Krisztus irányítja, aki napjainkban kinyilatkoztatja akaratát az élő prófétáknak és más sugalmazott vezetőknek. A Szabadítótól jövő folyamatos kinyilatkoztatás lehetővé teszi, hogy az egyház összhangban legyen a mennyel, valamint növekedjen és fejlődjön – hogy egyszerre legyen igaz és élő egyház. Minden élő dolog növekszik és változik. Amint azt Russell M. Nelson elnök mondta: „Egy visszaállítási folyamat tanúi vagyunk. Ha úgy gondoljátok, hogy az egyház teljesen vissza lett állítva, még csak a kezdetet látjátok. Sokkal több jön még.”

Az Úr egyházában található visszaállított evangélium olyan tudást és igazságot ad, amely sehol máshol nem található meg. Egyéni hozzáférést biztosít Isten megszentelő hatalmához a Szentlélek által, valamint Isten családjának a papsági szertartások általi szabadításához és felmagasztosulásához. A Tan és szövetségek 1:30-ban az Úr kijelentette, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza „az egyetlen igaz és élő egyház… az egész föld színén, amellyel én, az Úr, nagyon elégedett vagyok, az egyház egészének, és nem egyéneknek mondva ezt”.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként azt valljuk, hogy Isten az Ő minden gyermeke számára elkészítette az utat, hogy Fia, Jézus Krisztus engesztelése által szabadulást nyerjen. Jézus Krisztus feltámadása által mindenki megszabadul a haláltól. Egy Joseph Smith prófétának adott dicsőséges látomás arról tanít, hogy a feltámadás után Isten szinte minden gyermeke örökölni fogja a dicsőség valamely királyságát.

Ezek a tanítások megerősítik szerető Istenünk nagy hatalmát és mély vágyát a megszabadításunkra. Isten mindenét felkínálja nekünk. Ám nekünk kell úgy döntenünk, hogy elfogadjuk ezeket az áldásokat. Ahhoz, hogy elnyerjük a felmagasztosulást – az Isten által felkínált dicsőség teljességét –, szövetségeket kell kötnünk Ővele, el kell fogadnunk Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát, igyekeznünk kell Jézus tanításai és példája szerint élni, és alázatosan meg kell bánnunk a bűneinket, amikor hibázunk. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza felhatalmazással rendelkezik Istentől, hogy felkínálja Jézus Krisztus evangéliumának a szövetségeit és szertartásait, amelyek felkészítenek minket Isten celesztiális királyságában a dicsőség legmagasabb fokára.

Isten legtöbb gyermeke a világ történelme során természetesen soha nem volt tagja Jézus Krisztus egyházának. Sőt, a földön valaha élt emberek zöme nem is hallott Jézus Krisztusról. Mégis számtalan jó ember van – a világ minden korszakában, vallásában és kultúrájában –, akik az isteniség példáját hordozzák az életükben. Minden embernek lehetősége lesz ebben az életben vagy a következőben arra, hogy az evangélium teljességéről tanuljon, valamint hogy elfogadja vagy elutasítsa a szertartásait és szövetségeit (lásd Tan és szövetségek 138:30–35, 57–59).

Nem sokkal Jézus Krisztus egyháza 1830-ban történt megszervezése után a leendő egyháztagok, akik korábban már megkeresztelkedtek, azon tanakodtak, hogy újra meg kell-e keresztelkedniük az újonnan visszaállított egyházban. Válaszként Joseph Smithen keresztül az Úr kinyilatkoztatta, hogy meg kell keresztelkedniük az Őáltala visszaállított papsági felhatalmazás által. Bár az egyház tiszteletben tartja más keresztények igazlelkű szándékát a korábbi keresztelkedéseik során, napjainkban is ezt a tanítást követjük.

Mindegyikünk Isten szeretett gyermeke. A szentírások azt tanítják, hogy Isten szövetségeket köt a gyermekeivel, hogy egy örökkévalóan kötelező érvényű kapcsolatra hívja őket Ővele. A Bibliából megtudjuk, hogy Isten létrehozta a szövetségét Ábrahámmal, kijelentve, hogy Ábrahám családján keresztül az egész világ áldott lesz (lásd 1 Mózes 17:1–7; 22:17–18). Ezt a szövetséget aztán megújította Izráel gyermekeivel, Ábrahám leszármazottaival (lásd 1 Mózes 28:10–15). Bár a történelem különböző időszakaiban az emberek úgy értelmezték, hogy ez a szövetség egy konkrét leszármazási vonalra korlátozódik, az Úr kinyilatkoztatta apostolainak, hogy „nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik”.

Az evangélium Joseph Smith általi visszaállítása Isten örök szövetségének a megújítása volt az utolsó napokban. Bárki, aki úgy dönt, hogy megfelelő felhatalmazás által szövetségre lép az Úrral, része az Ő szövetséges népének. Amint azt Isten Ábrahámnak mondta: „…mindazok, akik befogadják ezt az evangéliumot, …a te magodhoz számláltatnak”. Annak az eredményeképpen, hogy Jézus Krisztus követését választják, „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép” lesznek.

Mennyei Atyánk szabadításterve azon képességünktől függ, hogy mi magunk döntsünk; ez a vallásszabadságot Jézus Krisztus evangéliumának az egyik lapvető tantételévé teszi.

Az utolsó napi szentek már az egyház korai napjaitól fogva nagy becsben tartották a vallásszabadságot. Joseph Smith tapasztalata az üldöztetéssel és erőszakkal arra tanította őt, hogy ne csak a utolsó napi szentek, hanem minden ember szabad vallásgyakorlása mellett kiálljon. Arra buzdította a szenteket, hogy „[vessük ki] magunkból az elvakultság és türelmetlenség minden szellemét az emberek vallásos érzései iránt”. Azt tanította, hogy „mindennek, ami szent, első törvénye az”, hogy „az embernek elidegeníthetetlen joga, hogy úgy gondolkozzék, ahogy neki tetszik, [és] úgy hódoljon, ahogy szeretne”.

Az egyházi vezetők ma megerősítik annak a fontosságát, hogy minden embernek lehetősége legyen „úgy, ott és annak hódolni, ahogy, ahol és aminek akar”. Minden hívő emberhez szólva Dallin H. Oaks elnök így buzdított: „Az isteni parancsolatok által tanított szeretettel és kölcsönös tisztelettel módokat kell találnunk az egymástól való tanulásra és azon közös elkötelezettségek megerősítésére, amelyek összetartanak minket és szilárd többelvű társadalmakhoz vezetnek. Vállvetve kell haladnunk az általános vallásszabadság ösvényén, miközben továbbra is gyakoroljuk azt a szabadságot, hogy a saját hitelveink szerint élhetünk.”