A Martins család

Helvécio Martins épp hazafelé tartott a munkából a brazíliai Rio de Janeiróban. Az úton annyira feltorlódtak az autók, hogy meg sem tudtak moccanni. Helvécio elgondolkodott az életén. Jó munkája volt. Szerette feleségét, Rudát, valamint két gyermekét, Marcust és Marisát. De úgy érezte, hogy valami hiányzik.

Saints, 4:229–30

Helvécio kiszállt az autóból, és imádkozni kezdett. „Istenem – fohászkodott –, tudom, hogy ott vagy valahol, de nem tudom, hol.” Elmondta Mennyei Atyának, hogy a családja keres valamit, és szükségük van a segítségére. Aztán Helvécio visszaült az autójába, és hazahajtott.

Saints, 4:230

Később az Úr misszionáriusokat küldött az Amerikai Egyesült Államokból, akik ellátogattak a Martins családhoz. Helvéciónak feltűnt, hogy békés lelkületet hoznak az otthonába. Tudta, hogy akkoriban az Amerikai Egyesült Államokban gyakran nem bántak jól a sötét bőrű emberekkel. Így hát megkérdezte: „Hogyan bánik a vallásotok a feketékkel?”

Saints, 4:230–31

A misszionáriusok elmagyarázták, hogy Isten minden gyermeke megkeresztelkedhet. Abban az időben azonban az afrikai ősökkel rendelkező sötét bőrű emberek nem viselhették a papságot és nem részesülhettek a legtöbb templomi áldásban. Helvéciónak és Rudának még volt több kérdése is. A misszionáriusok pedig a legjobb tudásuk szerint igyekeztek megválaszolni azokat.

Saints, 4:231

A próféták éveken át imádkoztak, hogy megtudják, mikor részesülhet minden ember a papságban és a templom áldásaiban.

Saints, 4:71

Helvécio és Rudá úgy döntöttek, hogy elkezdenek istentiszteletre járni. Ott a szentek nagyon szeretetteljesek és kedvesek voltak. A Martins családnak tetszett, amit az egyházban tanultak.

Saints, 4:231–32

Egy nap, amikor hazafelé tartottak istentiszteletről, Marcus megjegyezte a családjának, hogy boldogabbnak tűnnek. „Tudom, minek köszönhető – mondta Marcus. Jézus Krisztus evangéliumának.” A család többi tagja is tudta, hogy Marcusnak igaza van. Eldöntötték, hogy megkeresztelkednek és részesülnek a konfirmálásban.

Saints, 4:232

Évekkel később a brazíliai szentek serényen munkálkodtak egy templom felépítésén. A Martins család izgatott volt, ugyanakkor szomorú is. A felszentelés után nem léphetnek majd be a templomba. „Ne aggódj! – mondta Helvécio Rudának. – Az Úr mindent tud.”

Saints, 4:293–94

Nem volt könnyű hithűnek maradni. Az emberek kigúnyolták a Martins családot. Még a barátaik sem értették, miért maradnak az egyházban. Helvécio és a családja azonban tudta, hogy ez Jézus Krisztus egyháza.

Saints, 4:251–52

Egy nap, amikor Helvécio hazaért a munkából, Rudá ezzel várta: „Híreim vannak, bámulatos híreim!” Sok böjt és ima után a próféta, Spencer W. Kimball elnök kinyilatkoztatást kapott. Isten azt mondta neki, hogy bőrszíntől függetlenül bárki részesülhet a papság és a templom minden áldásában.

2. hivatalos nyilatkozat; Saints, 4:318–19

A Martins család és sokan mások is nagyon sokáig vártak. Végre vége volt a várakozásnak! Helvécio és Marcus részesültek a papságban. Helvécio, Rudá és a gyermekeik egymáshoz lettek pecsételve családként a templomban. Most már elnyerhették az evangélium összes áldását.

Saints, 4:319–21