Próféták és prófécia

A próféták és próféciák fontos szerepet töltenek be az egész Ószövetségben. Ábrahám, Izsák és Jákób látomásokat láttak és mennyei hírnökökkel beszéltek. Mózes szemtől szemben beszélt Istennel és közvetítette az Ő akaratát Izráel gyermekei számára. A Királyok első és második könyvei Illés és Elizeus próféta emlékezetes munkáit és üzeneteit beszélik el. Az Ószövetség olyan prófétákról is szól, mint Miriám és Debora, és más nőkről, akik megáldattak a prófétálás lelkével, például Rebeka és Anna. Továbbá, annak ellenére, hogy a Zsoltárokat nem hivatalos próféták írták, ők is elteltek a prófétálás lelkével, különösen akkor, amikor a Messiás leendő eljövetelére mutattak.

Ezek egyike sem éri meglepetésként Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagjait. Ami azt illeti, Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma azt tanítja, hogy a próféták nemcsak érdekes történelmi szereplők, hanem létfontosságú szerepet játszanak Isten tervében. Bár néhányak számára a próféták kizárólag az ószövetségi időkhöz tartoznak, számunkra közös pontot jelentenek az ószövetségi időkkel.

Persze Ésaiás vagy Ezékiel fejezeteinek az olvasása más érzést kelt, mint egy általános konferenciai üzenetet olvasni az egyház jelenlegi elnökétől. Néha nehéz észrevennünk, hogy az ősi prófétáknak számunkra is volt mondanivalójuk. Végtére is a mai világ nagyban különbözik attól a világtól, ahol ők prédikáltak és prófétáltak. És a tény, hogy valóban van egy élő prófétánk, felvetheti a kérdést, vajon miért éri meg az egyébként nem kevés erőfeszítést, hogy elolvassuk az ősi próféták szavait.

Az ószövetségi prófétáknak többnyire nem a mai emberek az elsődleges célközönségük. Azok a próféták a közvetlenül az ő idejüket és lakóhelyüket érintő gondokról szóltak, ahogyan a mi utolsó napi prófétáink is a napjainkban minket érintő közvetlen gondokról beszélnek.

Ugyanakkor a próféták a rövid távú megfontolásokon túlra is tudnak tekinteni. Örök igazságokat tanítanak, amelyek bármely időre és helyre vonatkozni tudnak. Kinyilatkoztatással megáldva szélesebb látókörből látják Isten munkáját. Például Ésaiás az ő idejében figyelmeztette az embereket a bűneikre. Írt továbbá azoknak az izráelitáknak a megszabadításáról, akik 200 év múlva fognak élni. Ugyanakkor arról a szabadításról is tanított, amelyre Isten minden népe törekszik. Továbbá olyan próféciákat is leírt, amelyek még ma is váratnak beteljesülésükre – például egy olyan „új föld…” ígérete (Ésaiás 65:17), mely „teljes… az Úr ismeretével” (Ésaiás 11:9), ahová egybegyűjtik Izráel elveszett törzseit, és ahol a „nép… hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:4). Az Ésaiáshoz hasonló ószövetségi próféták szavainak az olvasásából származó öröm és sugalmazás egy része abból a felismerésből adódik, hogy mi is szerepet játszunk az általuk előre látott dicsőséges időben.

Amikor tehát ősi próféciákat olvasol, segíthet, ha megismered a történelmi hátteret, amelyben íródtak – ugyanakkor magadat is meg kell látnod bennük, vagyis magadra kell őket vonatkoztatnod (1 Nefi 19:24; lásd még 23. vers). Ez néha azt jelenti, hogy felismerjük, miszerint Babilon a bűn és a kevélység jelképe, nemcsak egy ősi város. Azt is jelentheti, hogy megértjük: Izráel bármelyik korban jelképezheti Isten népét, valamint hogy Sionra egy olyan utolsó napi ügyként tekintünk, amelyben Isten népe részt vesz, nem pedig csak Jeruzsálem egy másik elnevezése.

Össze tudjuk vetni a szentírásokat a saját életünkkel, mert megértjük, hogy egy prófécia számos módon beteljesülhet. Remekül példázza ezt az Ésaiás 40:3-ban található prófécia: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát”. A babilóniai fogságban lévő zsidóknak ez a kijelentés utalhatott arra, hogy az Úr menekülést biztosít a rabságból, és visszatérnek Jeruzsálembe. Máté, Márk és Lukács számára ez a prófécia Keresztelő Jánosra vonatkozott, aki előkészítette az utat a Szabadító halandó szolgálatához. Joseph Smith pedig kinyilatkoztatást kapott arról, hogy ez a prófécia még napjainkban is beteljesedőben van a Krisztus millenniumi szolgálatára való felkészülésben. Az ősi próféták valóban hozzánk szóltak, olyan módokon, amelyeket még mindig igyekszünk megérteni. Továbbá számos értékes, örökkévaló igazságot tanítottak, amelyek pont úgy vonatkoznak ránk, mint ahogyan az ősi Izráelre vonatkoztak.

Azonban önmagunk ószövetségi próféciákban való meglelésénél sokkal fontosabb, hogy meglássuk bennük Jézus Krisztust. Ha Őt keresed, meg is fogod találni, még ha nem is említik név szerint. Hasznos lehet szem előtt tartani, hogy az Ószövetség Istene, Jehova, az Úr, maga Jézus Krisztus. Amikor csak a próféták leírják, hogy az Úr mit tesz vagy mit fog tenni, akkor a Szabadítóról szólnak.

Dávid sorából egy felkentre, egy Megváltóra és egy jövőbeli királyra is találsz utalásokat. Ezek mind Jézus Krisztusról szóló próféciák. Általánosságban véve olvasol majd megszabadulásról, megbocsátásról, megváltásról és visszaállításról. A Szabadítóval a szívedben és az elmédben, ezek a próféciák természetes módon irányítanak majd Isten Fia felé. Végtére is a prófécia megértésének a legjobb módja az, ha birtokoljuk a „prófétaság lelk[ét]”, mely János elmondása szerint „Jézus bizonyságtétele” (Jelenések 19:10).