Izráel háza

Valahol a Kánaántól keletre elterülő vadonban Jákób feszülten várta az ikerfivérével, Ézsaúval való találkozót. Amikor Jákób legutoljára látta Ézsaut, körülbelül 20 évvel korábban, Ézsaú meg akarta ölni őt. Jákób egész éjjel tusakodott, Isten áldását keresve. Jákób hitének, kitartásának és eltökéltségének az eredményeként Isten megválaszolta az imáit. Azon az éjjelen Jákób neve Izráelre változott, egy olyan névre, melynek – egyik – jelentése az, hogy „kitart Istennel” (1 Mózes 32:28).

Ez az első olyan alkalom, hogy az Izráel név megjelenik a Bibliában, és ez egy olyan név, mely az egész könyvön és a történelmen át is fennmarad. A név rövid időn belül elkezdett többre utalni egyetlen embernél. Izráelnek 12 fia volt, és az ő leszármazottaik együttesen „Izráel házaként”, „Izráel törzseiként”, „Izráel gyermekeiként” vagy izráelitákként ismertek.

A történelem során Izráel gyermekei nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy Izráel tizenkét törzsének az egyikéből származnak. A származási vonaluk fontos részét képezte a szövetséges önazonosságuknak. Pál apostol kijelentette, hogy „Benjámin nemzetségéből való” volt (Rómabeliek 11:1). Az egyik oka annak, hogy Lehi Jeruzsálembe küldte a fiait a rézlemezek megszerzéséért, az volt, hogy a lemezek tartalmazták „atyáinak egy nemzedékrendjét” (1 Nefi 5:14). Lehi kiderítette, hogy József leszármazottja, és az utódai tudása az Izráel házához való kapcsolódásukról fontosnak bizonyult számukra az elkövetkező években.

Az egyházban ma olyan kifejezésekben hallhatsz Izráelről, mint például az „Izráel egybegyűjtése”. Énekelünk „Izráel szentjéről”, „Izráel nagy reménységéről” és „Izráel eldereiről”. Ezekben az esetekben nem Izráel ősi királyságáról, sem pedig az Izraelnek nevezett mai országról beszélünk vagy énekelünk. Ilyenkor azokra az emberekre utalunk, akik a világ nemzeteiből egybegyűjtetnek Jézus Krisztus egyházába. Olyan emberekre utalunk, akik kitartanak Istennel, akik őszintén keresik az Ő áldásait, és akik a keresztelés által az Ő szövetséges népe lettek. Russell M. Nelson elnök szavaival szólva, Izráelből valónak lenni annyit tesz, „engedjük Istent uralkodni az életünkben, [engedjük], hogy Isten legyen a legerősebb hatás az életünkben”.

A pátriárkai áldásod kijelenti a kapcsolatodat Izráel háza egyik törzsével, mely több egy érdekes családtörténeti adatnál. A jövődre és a jelenedre is hatással van. Az Izráel házába való tartozás azt jelenti, hogy szövetséges kapcsolatban állsz Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. Azt jelenti, hogy Ábrahámhoz hasonlóan a te rendeltetésed is az, hogy „áldás leszesz” Isten gyermekei számára (1 Mózes 12:2; Ábrahám 2:9–11). Péter szavaival élve azt jelenti, hogy „[t]i pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Péter 2:9). Azt jelenti, hogy engeded Istent győzedelmeskedni – hogy te „kitartasz Istennel”, amikor tiszteletben tartod a Vele kötött szövetségeidet.