A visszaállítás hangjai: A Mormon könyve lefordítása. Jöjj, kövess engem! – Otthoni és egyházi használatra: Tan és szövetségek, 2025 (2025).
A Mormon könyve lefordítása. Jöjj, kövess engem! – Otthoni és egyházi használatra: 2025
A visszaállítás hangjai
A Mormon könyve lefordítása
1829 áprilisában – abban a hónapban, amikor a Tan és szövetségek 6–9. szakasza adatott – Joseph Smith fő munkája a Mormon könyve lefordítása volt. Nem sokat tudunk a rendkívüli fordítási folyamatról, azt azonban tudjuk, hogy Joseph Smith látnok volt, akit Isten által készített eszközök segítettek: két átlátszó kő, melyet Urim és Tummimnak hívnak, valamint még egy kő, melyet látnoki kőnek neveznek.
Amikor később megkérdezték, miként került lefordításra e feljegyzés, Joseph azt mondta, „hogy soha nem volt olyan szándék, hogy a világ tudomására jöjjön… minden részlete”. Gyakorta egyszerűen csak úgy fogalmazott, hogy „Isten ajándéka és hatalma által” lett lefordítva.
A fordítási folyamat szemtanúitól származó következő kijelentések alátámasztják Joseph bizonyságát.
Úgy hiszik, hogy e dobozt – mely Hyrum Smith tulajdonában állt – ideiglenesen az aranylemezek elrejtésére használták
Emma Smith
„Amikor férjem a Mormon könyvét fordította, azt részben én írtam le, miközben szavanként diktálta az egyes mondatokat, és amikor hosszú szóhoz vagy olyan személynévhez érkezett, amelynek nem ismerte a kiejtését, akkor lebetűzte azt, és ha írás közben hibát ejtettem ezek leírásában, akkor megállított és helyreigazított, bár lehetetlen volt az, hogy lássa, amit éppen írok. Először a Sarah (Sária) szónak sem ismerte a kiejtését, inkább betűzte, aztán én megmondtam neki, hogyan ejtik.”
A lemezek gyakran feküdtek az asztalon az elrejtésükre tett bármiféle kísérlet nélkül, egy kis vászon terítőbe csomagolva, melyet én adtam neki e célból. Egy alkalommal meg is tapogattam a lemezeket, amikor így az asztalon feküdtek, és éreztem a körvonalukat és alakjukat. Hajlékonynak tűntek, mint a kartonpapír, és fémes hangot adtak, amikor az ember az ujjával végigpörgette az élüket, mint amikor valaki átpörget az ujjával egy könyvet. […]
Hiszem, hogy a Mormon könyve isteni hitelességű – erről a legcsekélyebb kételyem sincs. Meggyőződésem, hogy senki nem tudta volna a kéziratokat diktálni anélkül, hogy ne részesült volna sugalmazásban; mert, amikor az írnokaként tevékenykedtem, [Joseph] órákon át diktált nekem; és amikor étkezések vagy félbeszakítások után visszatért, azonnal ugyanonnan folytatta, ahol abbahagyta, anélkül, hogy ránézett volna a kéziratra, vagy megkért volna, hogy olvassak fel neki belőle egy részt. Teljesen szokványos dolog volt ez tőle. Valószínűtlen lett volna még egy tanult embernek is, hogy ilyen tegyen; egy olyan tudatlan és tanulatlan egyénnek, mint ő volt, pedig egyenesen lehetetlen.”
Oliver Cowdery
„Saját tollammal írtam le a teljes Mormon könyvét (néhány oldalt leszámítva), ahogyan az elhagyta a próféta ajkát, miközben Isten ajándéka és hatalma által fordította azt az Urim és Tummim – vagy ahogyan a könyv nevezte: a szent fordítóeszközök – segítségével. Saját szememmel láttam, és saját kezemmel fogtam azokat az aranylemezeket, amelyekről fordíttatott. A fordítóeszközöket is láttam.”