Hogyan mutattak az ősi áldozatok Jézus Krisztusra?

Malakiás figyelmeztetett, hogy ne ajánljanak fel az Úrnak szennyezett áldozatokat. Az Úr tiszta áldozatot kívánt (lásd Malakiás 1:11), és nem volt hajlandó eltűrni, hogy beszennyezzék az asztalát (lásd Malakiás 1:12).

Az áldozatoknak azért kellett tisztáknak lenniük, mert az „rámutatott arra a módra, amelyet Isten biztosított ahhoz, hogy visszahozzon minket az Ő jelenlétébe – vagyis Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére”¹. Bármi kevesebb felajánlása Krisztus tökéletességének és áldozatának a kigúnyolásával volt egyenlő.

Gondold át, mit taníthat nekünk ez a négyféle áldozat az Ószövetségben arról, hogy miként jöjjünk Krisztushoz:

Égőáldozat: Az egész állat feláldozása annak a jelképeként, hogy alá kell vetnünk magunkat Isten akaratának (lásd 3 Mózes 1).
Ételáldozat: Gabona, olaj és tömjén vérmentes áldozata, amely részét képezte minden hálaáldozatnak és égőáldozatnak (lásd 3 Mózes 2).
Hálaáldozat: Állatáldozat, melyet egy Istennel békességben lévő ember hozott, további békesség érdekében (lásd 3 Mózes 3).
Bűnért való áldozat: Állatáldozat, hogy engesztelést hozzon a bűnért, és kieszközölje Jehova társaságát (lásd 3 Mózes 4 és 5).

A Szabadító engesztelése ezen áldozatok végét is jelentette. Az Úr egyháza tagjainak azonban késznek kell lenniük minden dolgot feláldozni az Úrért. Hogyan tartjuk be az áldozat törvényét napjainkban? (Lásd 3 Nefi 9:19–20.)