Jöjj, kövess engem!
Bűnbánat – új megvilágításban
A bűnbánat több a bűneink egyszerű sajnálatánál – a bűnbánat hasonlóbbá válás Jézus Krisztushoz.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában rengeteg szó esik a bűnbánatról. Miért?
Azért, mert a bűnbánat Jézus Krisztus evangéliumának az egyik alapvető tantétele (lásd Hittételek 1:4). Ez nem csupán egy kedves dolog, amit megtehetünk, vagy a bűneink elfeledtetésének a módja (lásd Tan és szövetségek 58:42). Teljességgel elengedhetetlen ahhoz, hogy hasonlóbbá váljunk a Szabadítóhoz, és hogy egy nap örökké Mennyei Atyával és a családunkkal éljünk.
A bűnbánat „olyan változás az elménkben és a szívünkben, amely eredményeként javul a viszonyunk Istennel, önmagunkkal és az élettel általában”. A bűnbánat lényege tehát az, hogy segítsen nekünk megváltozni, valamint egy más, jobb szemszögből látni Istent, önmagunkat és a halandóságot. De hogyan tesszük meg ezt?
Krisztushoz fordulni
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a bűnbánat szó svéd megfelelője az omvänd, mely szó szerint azt jelenti, hogy megfordulni. Ezt mondta: „A valódi bűnbánathoz szükség van az Úr Jézus Krisztusba vetett hitre; hitre abban, hogy Ő meg tud minket változtatni; abban, hogy Ő meg tud nekünk bocsátani; és abban, hogy Ő segíteni fog nekünk elkerülni a további hibák elkövetését. Ez a hit teszi eredményessé az Ő engesztelését az életünkben.”
A bűnbánat nem csupán a bűntől való elfordulást jelenti, hanem a Jézus Krisztus felé történő teljes, szándékos, szemtől szembe való fordulást is. Gondolj erre így: Ha próbálsz valaki felé közelíteni, hogy beszélj vele, akkor vajon hátrafelé sétálsz? Vagy oldalazva érsz oda hozzá? Ezek elég nehéz módjai annak, hogy találkozz valakivel. Ha nem fordulsz szembe az iránnyal, amerre haladsz (vagy a személlyel, akivel találkozol), akkor könnyű letérni az oda vezető útról. Összességében bátran mondhatjuk, hogy a beszélgetés könnyebb és jobb lesz, amikor úgy közelítünk az illetőhöz, hogy közben szembenézünk vele.
Ugyanez vonatkozik a bűnbánatra is. A Szabadító elfogadja és szereti a bűnbánatra irányuló erőfeszítéseinket, de azok csak akkor eredményesek, ha Őrá összpontosítanak. Minél inkább hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, felismerjük a hibáinkat, bocsánatot kérünk értük és igyekszünk helyrehozni őket, annál inkább olyanná válunk, mint Ő.
A Szabadító hívása felénk
Képzeld el, milyen boldoggá teszi a Szabadítót, amikor látja, milyen keményen igyekszel fejlődni! Ezt mondta: „Mert íme, az Úr, a ti Megváltótok, elszenvedte a halált testben; tehát minden ember fájdalmát elszenvedte, hogy minden ember bűnbánatot tarthasson és hozzá jöhessen. […]
És mily nagy az ő öröme a lélekben, amely bűnbánatot tart!” (Tan és szövetségek 18:11, 13).
Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy lehetőségünk legyen bűnbánatot tartani. Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor nem engedjük, hogy az Ő engesztelő hatalma hatással legyen az életünkre. Amikor megalázkodunk és a Szabadítóra támaszkodunk, akkor jobbá válunk és hasonlóbbá Őhozzá.
Ahogy a Szabadító örvendezik, amikor bűnbánatot tartunk, mi is érezhetjük ezt az örömet. Craig C. Christensen elder a Hetvenektől azt tanította: „Amint megbánjuk a bűneinket, az azt követő nagy örömre kell összpontosítanunk. Az éjjelek talán hosszúnak tűnnek, de eljön a reggel, és ó, mily átható a békesség és ragyogó az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a Szabadító engesztelése megszabadít minket a bűntől és a szenvedéstől!”
És ne feledjük: Mennyei Atya azt szeretné, ha minden gyermeke hazatérne Őhozzá. Hív minket, hogy tartsunk bűnbánatot, osszuk meg az evangéliumot, és mindenkit hívjunk, hogy tartson bűnbánatot és fejlődjön. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy körbejárunk és azt kiáltjuk az utcán az embereknek: Bánjátok meg bűneiteket! Bánjátok meg bűneiteket! Inkább azt jelenti, hogy amikor helyénvaló, szeretetteljesen arra buzdítjuk a körülöttünk lévőket, hogy jöjjenek a Szabadítójukhoz, Jézus Krisztushoz, és legyenek jobbak annál, amilyenné maguktól valaha is válhatnának.