Szívből jövő mindenünk

Jézus Krisztus tanítványának lenni nem csupán egyike a sok teendőnknek. A Szabadító az ösztönző erő minden tettünk mögött. […]

És mi a helyzet azzal a sok feladattal és felelősséggel, melyek annyira elfoglalttá teszik az életünket? […]

„Mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van mindezekre a dolgokra.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” [3 Nefi 13:32–33; lásd még Máté 6:32–33].

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindez könnyű. Egyaránt kíván áldozathozatalt és felajánlást.

Bizonyos dolgok elengedése és más dolgok megragadása kell hozzá. […]

Az áldozathozatal azt jelenti, hogy feladunk valamit valami értékesebb érdekében. […]

A felajánlás legalább egy fontos szempontból különbözik az áldozattól. Amikor felajánlunk valamit, azt nem hagyjuk az oltáron, hogy felemésztődjön, hanem az Úr szolgálatába állítjuk. Neki és az Ő szent céljainak szenteljük. […]

Amikor az életünkre tekintve száz és száz teendőt látunk, úgy érezzük, elborítanak bennünket. Amikor egyetlen dolgot látunk – szeretni és szolgálni Istent és az Ő gyermekeit száz és száz különböző módon –, akkor örömmel tudunk ezeken a dolgokon munkálkodni.

Így ajánljuk fel teljes lelkünket: feláldozunk mindent, ami visszatart minket, és a többit az Úrnak és az Ő céljainak szenteljük.